Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
HIEDELEMMONDAK énekhang vót, többen énekeltek, de olyan szíp vöt. Nízek az öregre, hallja ű is?- Hallom - inti az öreg. Osztán mind erősödött az az ének, majd ecceribűl csend lett. De mintha a levegőbűi jött vóna, oszt vagy öt percig hallottuk. De olyan nagyon szíp vót, hogy sose felejtem el. A vadjányok vótak. [Rónaszék] 144 A VADLEÁNY BARLANGJA 142. A Vadjány-barlang a rónaszéki erdőben, a Hidzsában van. Nagy kűsziklák között egy keskeny út vezet oda, de olyan az egész út, mintha kézzel vóna kivájva. Magosán van, nehéz odajutni. Ott laktak a vadjányok. [Rónaszék] 143. Fáér ment egy ember az erdőbe, de eltévedt. Sehogy sem kapta meg az utat. Nagyon elfáradt a sok bolyongásba, és egy kicsit leült pihenni. Tán el is szenderedett. Egyszer csak valami szép éneket hall a távolból, aztán egyre közelebbről. Amikor már egész közelről hallja, valaki a nevén szólítja. Nézi, de nem lát senkit, csak a hangot hallja. Megy utána. Egy barlangnál egy sziklafal bezáródott, s ő nem tudott kimenekülni. Az erdei lány zárta be. Gyökerekkel táplálkozott. Meg akart szökni, de az erdei lány üldözte. Hét év után sikerült neki valami nagy nehezen kimenekülni. A favágók mentették ki, akik meg akarták ölni az erdei lányt, de az hirtelen eltűnt. [Nagybánya-Veresvíz] A VADLEÁNY MAGÁVAL CSALJA A LEGÉNYEKET 144. A bátyámmal törtint. U fájér indult egy vasárnap a szaploncai erdőbe. Ahogy megy, már ott vót Szaploncánál az erdő mellett, eccer kijön az erdőbűi egy szép jány. Aranyhaja vót, majdnem a fődig ért. Hosszú fehér ing vót rajta. A lovak nagyon megijedtek és visszacurukkoltak. A jány az ujjával megfenyegette a bátyámat. Akkor a bátyám visszatért, hazajött, és soha többet vasárnap nem indult munkára. Szintén a bátyámmal törtint. Az erdőn dógoztak a legények, köztök vót a bátyám is. Eccer az egyik, aki már vőlegény vót, megszomjazott. Elment vizet inni a patakhoz, de
