Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
HIEDELEMMONDÁK Otthon jó néhány marék krajcárt tett az asztalra. Anyámnak mesélte el, hogy járt. A gubás a bányimanó vót. Azér küdött engem fére, mer kártyázni akart apámmal. Pénzben. Mikor apám szabadkozott, hogy nincs nála pénz, a bányimanó biztatta, hogy keresgéljen csak a zsebiben. És talált a mellényzsebiben egy krajcárt. Kezdtek kártyázni, s apám mindig csak nyert. Annyit nyert, hogy mikor összeszámoltuk, jó néhány korona gyűlt Össze. [Rónaszék] 132. Egy fizetés alkalmával, akkor csoportvezető vótam, és ahogy szoktam, utójára indultam a sakt [feljáró a bányából] felé. A többiek lámpáit már alig láttam, mikor valaki hátúról megszólít:- Hé, te utolsó! Ijedten fordultam meg, mer tudtam, hogy már senki sem maradt a bányában. Hát a bányimanó vót salaváriban. [A salavári jellegzetes sóbányászöltözék, amely kötélből készült. Azt a kötelet, amellyel a bányák mélyéről felszínre hozták a sót, miután elévült, szétosztották a bányászok között. Otthon az asszonyok szétbontották, megmosták, fonalat fontak belőle, és megszőtték. Az így készült vászonból készítették férjeiknek, fiaiknak azt a munkaruhát, alsóneműt, sőt kapcát is, amellyel a bányában dolgoztak, és amely állítólag rendkívül erős volt.] Megismertem, mer hogy olyan kicsi vót. Intette, hogy menjek hozzá. A manó letette a lámpácskát egy kivágott sókockára, leült s intette, hogy én is üljek le. Akkor újra megszólalt a bányimanó:- Elő a fizetíseddel! Kivettem a zsebemből a pénzes zacskót, és úgy, ahogy vót, oda akartam adni, de a bányimanó újra megszólalt:- Csak a felit! Osszad el! - és felemelte figyelmeztetőn a mutatóujját:- De igazságosan! Az osztás az elejin nem vót nehéz, mer csupa tizkrajcárost kaptam. Kiöntöttem középre a lámpás elé az egész zacskó tartalmát, majd egyet a bányimanó, egyet magam elé tettem. Közben hangosan számláltam: „- Egyet neked, egyet nekem, egyet neked, egyet nekem „ — és így tovább. De félig sem értem az osztással, izzadni kezdtem, mer eszembe jutott, hogy összesen két forint tíz krajcárt kaptam, az pedig páratlan, és akkor hogy osztom el. Itt a bányába még csak fel se tudom váltani. Hát osztottam tovább, míg az utolsóhoz 140
