Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
A BÁNYASZELLEM értem. Akkor bizonytalanul megálltam, ránéztem a manóra, de annak a szeme se rebbent. Odatettem végül az utolsó tázkrajcárost a bányimanó elé. Akkor megszólalt a manó:- Szerencséd, hogy az utolsó krajcárt nekem adtad, mert ha nem, megjártad vóna, de így megjutalmazlak. Azzal összeszedte az eléje tett pénzt, a zacskóba tette, ideadta, s eltűnt. Én is beraktam a zacskóba az én részem, zsebre tettem és kimentem a bányából. Fúrta az ódalamat az úton, hogy megnézzem, de nem mertem hozzányúlni. Otthun osztán elcsudálkoztunk mind, mer a zacskóban csupa ezüst forintok vótak. Megszámoltuk a családdal, huszonegy darab VÓt. [Rónaszék] 133. Mink Karácsfaluba laktunk, de a nagybátyám Felsőrónán. Onnét járt Rónaszékre a bányába dógozni. U mesélte nekünk, mikor még gyerekek vótunk, hogy mibűi tudta felépíteni a házát. Eccer nagyon el vót keseredve, mer a felesíge beteg vót, és a fizetíst, amit a bányából kapott, elkőtötte orvosságra, és még el is adott, amit tudott, mer egy kis födjük is vót. A gyerekeknek is enni kellett. Gondolta, elindul egy kis gombát szedni, mer esős őszi idő vót. Egy kis száraz kenyérsarkot tett be a tarisznyába, az asszony már régen sütött, nem vót más, s nem evett semmit, amikor kijött a bányából. Elindult a fenyves felé. Amint ott keresgélte a gombákat, talált is egy pár vastagszárút, meg keserűgombát. Fáradt vót, égisz éjjeltűi a bányába, aztán a gombáér hajlongani, leült egy fatönkre, és majszolni kezdte a kenyérsarkot. De alig evett egy-két falást, egyszer csak előtte termett - hunnan, nem tudta - egy kicsi ember tarisnyával, mintha ű is gombát szedett vóna. Köszönt:-Jó napot! Utána azt mondja:- Adjon már nekem is egy pár falást abból a kenyérbű. A kenyér olyan kevés vót, hogy nem vót mit kettétörni rajta. Gondolta, úgy is ott a gomba, majd eszik abból, és odaadta a maradék kenyeret az embernek. Az megköszönte, és mielőbb tovább ment vóna, belenézett a nagybátyám tarisnyájába, hogy lássa, mennyi gombát szedett. A nagybátyám elindult hazafelé, de az úton olyan szép gombákat talált, hogy teli lett a tarisnya. Mikor hazaért, kiborította a gombát az asztalra, hogy megpucolják, hát ott 141
