Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
A BÁNYASZELLEM a szekér körül, s eccer csak ott termett egy kicsi emberke gubával, kucsmával, bocskorban.-Jó napot!-Jó napot! - köszöntötték egymást. Az emberke odaadott az öregnek egy trájsztát, s azt mondta:- Az asszonyod küdte. Aszonta, nem vót mibűi tálas kosztot küdeni. Tálas koszt volt a főtt étel, általában főzelék, amelyet tálikóban, rendszerint cserépedényben, vittek magukkal a bányászok. Nagyapám csudálkozott, de mikor az emberkéhez akart szólni, az má sehun se vót. A szomszédos falvakban szokásos trájszta is feltűnt az öregnek, olyan nekik nem vót odahaza. Nem vót ideje töprengeni, mingyár itt az alkony. Kegyetlenül éhes is vót. Mikor kibontotta a trájsztát, nagy csodálkozására vastag füstölt szalonna, ropogós friss kenyér s tej vót benne. Ilyenkor, ősz tájékán, már nem vót a bányász családoknak szalonnájuk. Jóízűen befalatozott, frissen befejezte a munkát, s hazaindult. Otthun megértett mindent. Senki se küdött semmit neki. Csak a bányimanó lehetett, aki segített rajta. [Rónaszék] 131 . Az apám is ács vót, külső ács. (Külső ács volt, aki a felszínen dolgozott, nem a bányában.) Eccer levitt magával a bányába. A gyüldén kellett kicserélni a pallót, mer a régi már veszélyes vót. A gyülde a bánya elhagyatott részin vót. Együtt mentünk oda, hogy megnézzük a pallót. Mikor odaértünk, és a foncával megvilágítottuk, hát egy idegen gubás paraszt üldögélt rajta. Édesapám megkérte, jöjjön le onnét, mer ki kell cserélni a pallót. Az idegen intette, hogy én menjek el onnét. Édesapám akkor azt mondta, menjek nézni, hogy vágják a sót, de a lelkemre kötötte, hogy ne lábatlankodjak ott. Annyira belemerültem a nézelődésbe, hogy csak akkor jutott eszembe apám, mikor a többiek cihelődni kezdtek, hogy menjenek a felszínre. Siettem is apámhoz. Hát ott jóízűen nevetgélve kártyázott a gubással. Annyira el voltak merülve a kártyázgatásba, hogy észre se vettek, csak akkor, mikor figyelmeztettem apámat, hogy menni kell a felszínre. Akkor a gubás a másik irányba, apám meg felém jött. Kérdőn nézegettem rá, mer hallottam, hogy a zsebében pénz csörög, és én tudtam, hogy egy árva fitying se vót nála, mikor lejöttünk. Apám befogta a számat, szó nélkül jöttünk a felszínre.
