Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
122 HELYI MONDÁK visszajött, a lányának csak hűlt helyét találta, mert az megszökött egy vadásszal, aki már régebb óta udvarolt neki titokba. A szegény özvegyasszony napokon át sírt, s mikor megtudta, megátkozta a lányt. A lányt meg is fogta az átok, és nyomban kővé változott. Mivel azon a dombon ez volt az egyetlen kő, elnevezték Szűzkőnek. [Nagybánya-Veresvíz] 95. Egy árva pásztorlány őrizte ott a juhait. A hosszú, hideg éjszakákon nagyon fázott. Egy reggelre a sziklához támaszkodva megfagyott, úgy találták meg, akkor ezt a sziklát elnevezték Szűzkőnek. [Nagybánya-Veresvíz] 96. Két árva lány lakott itt. Az egyiknek arany guzsalya volt, a másiknak gyémánt guzsalya. Nagyon sok kérőjük volt, mert nagyon szépek voltak, de ők mindenkit kikosaraztak. Egyszer az ördög szépen felöltöztette a fiait, s elküldte hozzájuk leánykérőbe, de ők is kosarat kaptak. Amikor az ördög ezt megtudta, dühében a lányokat kősziklává változtatta. Reggelre már csak arany meg gyémánt guzsalyakat lehetett látni a szikláról. A sziklát elnevezték Szűzkőnek. [Nagybánya-Veresvíz] A SÓLYOMKŐ 97 . Ezen a sziklán fészkeltek a sólyom madarak. Pusztították az egereket és a kígyókat, hogy a kiránduló szerelmes fiataloknak ne kelljen félni az erdőben. [Nagybánya-Veresvíz] A Dura-domb 98. Ez a domb régen sokkal magasabb volt, de legyalulták az emberek. Rajta keresztül hordták Misztbányáról az ércet bivalyszekerekkel. Mivel olyan magas és meredek volt a domb, úgy gurultak lefele a szekerek, csak amúgy durrogtak bele. Ezért nevezték el a dombot Dura-dombnak. [Felsőbánya] 99. Régen, akik Nagybányára mentek, igyekeztek, nehogy az úton érje őket az éjfél, mert akkor apró emberek ugráltak fel a szekérre, s fojtogatni kezdték az utasokat. Oszt mire hátra fordult a kocsis, mind eltűntek. Történt egyszer, hogy
