Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
HELYNÉVMAGYARÁZÓ MONDÁK 117 Az Almás-mező 87. A réten lakott régen egy özvegyasszony, aki nagyon szerette az almát. A kertjét teleültette almafákkal, de éjjel valaki felhúzgálta őket. Egy éjjel megleste, s látta, hogy az ördögök incselkednek vele. Mérgibe minden ördögöt almafává varázsolt a tündérasszony, s megparancsolta nekik, hogy ragyásig teremjenek minden évben. Akkor éjjel az ördögök mind azon a réten voltak, s mind almafává változtak, oszt teli lett a mező almafával. Azóta egy szál ördög se jár arra, s azt a rétet Almás-mezőnek híják. [Nagybánya-Veresvíz] A Szilvás-mező 88. Régen itt sok szép lány lakott. Ezek mind nagyon hiúk voltak. Egy boszorkány fiát kigúnyolták. Ezért a boszorkány elátkozta őket, és a gyönyörű szőke leányokat veres szilvává, a barnákat meg kék meg fekete szilvává változtatta. [Nagybánya-Veresvíz] A KÖRTÉS-MEZŐ 89. A Fokhagymás-völgytől feljebb valamivel egy gazdagon termő rét van. Valamikor régen egy öreg bányász, amikor már nem bírt lemenni a bányába dolgozni, ide egy kis kunyhót épített, és abba húzta meg magát a bábuskájával. Csendesen éldegéltek. Azon a réten rengeteg vadkörtefa volt. Az öreg lassan mindet beoltotta, s az a pojána annyi körtét termett, hogy az emberek nem bírták megenni. Aratástól késő őszig nagy kasokkal hordták, mégse akart elfogyni. Egyszer azonban nagy baj történt. A jámbor öreget halva találták. A bábuskája elsiratta, annak rendje módja szerint el is temette a pojána legszebb körtefája alá. A sírját gondozta, amíg élt. Attól kezdve azonban, hogy az öreg lehunyta a szemét, valami rontás történt. A gyönyörű körtéket megverte a ragya, a szép friss hajtások vége leszáradt, a levelek megrozsdásodtak, összesündörödtek. Azóta csak kis rongy, köves körték teremnek ott. A fanyar, ehetetlen gyümölcs már senkinek se kell, de a kirándulók még mindig kedvelik azt a pojánát, és még ma is Körtés-mezőnek hívják, és a nagy-
