Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
116 HELYI MONDÁK A Somos-oldal 82. Azon a dombon rengeteg som termett. Nyáron mindenki odament somot szedni. Ma már kevés somfát lehet ott találni, de azért a tavaszt még mindig a Somos-oldal hirdeti nekünk, a sárga somvirágokkal. [Felsőbánya] A Fokhagymás 83. A Petőfi-tanyán feljebb vót egy rét. Egy szegény öregember lakott ott magában, míg meg nem halt. A kiskertjében nagyon szép fokhagyma termett. Az volt az utolsó kívánsága, hogy ne pusztítsák el az emberek a fokhagymáját. Később a fokhagyma elvadult, mert nem gondozta senki, és benőtte az egész rétet. Ebből keletkezett a sármás meg a vízi torma. Ma is tele van vele a rét. Azért hívják Fokhagymásnak ezt a pojánát. [Nagybánya-Veresvíz] A MÁNYI-RÉT 84. A Fokhagymáson élt egy Mányi nevű gazdag ember, aki nagyon nyúzta a szegényeket. Egy varázsló egyszer figyelmeztette, de nem használt neki. Ekkor a varázsló elsüllyesztette Mányit a várával együtt, a rétet meg a szegényeknek adta, csak a nevit hagyta meg. [Nagybánya-Veresvíz] 85. Mányi Róza egy nagy úr mostohalánya volt. Magányosan éldegélt a Fokhagymástól feljebb egy réten. Az egész rétet beültette virággal, s a virágok még most is virítoznak ott, de ő már régen meghalt. Róla nevezték el ezt a pojánát az emberek. [Nagybánya-Veresvíz] A Postarét 86. Ezen a réten játszóteret akartak csinálni, de a postafüvet nem tudták kiirtani, hiába taposták, ásták, tépték, a postalapu csak nőtt, ha nem felfele, akkor ódalrafele, de csak terebélyesedett. Az emberek mérgükben elnevezték ezt a helyet Postarétnek. [Nagybánya-Veresvíz]
