Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
FORRAS-MONDAK 113 A Makovics-csorgó eredete 74. Egyszer a Fokhagymásra mentek kirándulni vagy húszán. Szalonnát sütöttek, és nagyon megszomjaztak, de víz nem volt. Makovics vágott egy nyírfaágat. Beleültette a hegy oldalába. És egy kis idő múlva kezdett belőle csorogni a víz. Még most is jön ott a víz a földből. A kis Makovics nem is álmodta, hogy róla még csorgót fognak elnevezni. [Nagybánya - Veresvíz] AZIZVORA 75 . Volt egyszer egy avasi pásztor. A Rozsályon legeltette a nyáját. Jó fű volt ott, gazdag legelő, de bejárható távolságra sehol nem akadt se egy patak, Se egy forrás, egy szem víz sem. Szegény jószág már hullani kezdett a szomjúságtól. Nem volt mit tenni, vizet sehol sem talált. Elindult hát megkeresni a források anyját. Bolyongott erre-arra, de nem járt eredménnyel. Sehol se talált rá a források anyjára. Nem is találhatott rá, mert az szellem volt, s a szellemek nem nagyon mutogatják magukat a földi halandóknak. Mikor már látta, hogy minden hiába, nagy elkeseredésében térdre rogyott, mert már nem bírta nézni a szerencsétlen jószág pusztulását, és keserves panaszba kezdett, hogy a Fennvalló hogy nézheti az ártatlan jószág gyötrelmét. Hát ez is hiába volt, nem történt semmi. Végső elkeseredésében elhatározta, hogy elpusztítja magát. Egy meredek szikla tetejéről akart a mélybe ugrani. De előbb, gondolta, még egyszer széttekint a fenséges tájon, hogy személyesen tehessen panaszt Szent Péternek, ha oda jut, amiért hiba csúszott a teremtésbe. A Teremtő elfelejtett éltető vizet adni e csodálatos tájnak. Vagy, ha mégis adott nagy égzengések közepette, akkor többet ártott, mint használt, mert a jámbor bárányokat elsodorta, de az öreg anyajuhok is csak nehezen élték túl a szikrázó égzengést, meg a rohanó zuhatagok sodrását. Hát amint a Rozsályról körbe nézte a tájat, egy hatalmas pojánát látott, ahol lépten-nyomon buzogtak a források. Csillogó vizükben megfürdették a napot, aztán a Feketehegy ódalába patakba gyűlve igyekeztek le a völgybe.
