Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
HELYI MONDÁK 110 kevés volt, a szombati sikta után vasárnap reggel nyolc-kilenc óráig a saját részükre termelhettek. Hogy valóban szebb lehetett a Rákóczi és Kurucz bányából kikerülő só, az is bizonyítja, hogy a sóvágók a bányák bezárása után is idejártak a saját siktjükre. Hogy miért engedélyezték a veszélyes bányában való munkát, nem tudni. A lényeg az, hogy állítólag egy ilyen sikta alkalmával temetett maga alá a só majdnem - a hiedelem szerint pontosan - száz bányászt. Az eseményről írásos dokumentum nincs, de fennmaradt szájról-szájra a tragikus esemény története. Krüzsei Erzsébet, máramarosszigeti költőnő, versbe is foglalta az eseményt. Nyomorúságban éltek a rónaszéki sóvágók míg a világ világ. Az állam nyúzta, az urak sanyargatták, a hukmányok verték. Csak az Isten volt velük, mindenki más ellenük. Ezért is voltak annyira istenfélők. Ezelőtt körülbelül kétszáz évvel a sóvágók bére csak annyi volt, amennyi sót hat nap után a hetedikig vágtak, ha bírtak. Hétfőn, kedden és szerdán dolgoztak a királynak, csütörtökön és pénteken a kincstárnak, szombaton az uraknak. Miután elszámoltak, saját maguknak bányászhattak vasárnap reggelig, míg a szentmisére hívó harang először kondul. Akkor abba kellett hagyniuk a munkát, hogy hazamenve elkészülhessenek a templomba. Azon a végzetes sikten a bányászok gyönyörű nagy táblára bukkantak. Egész éjjel verejtékezve cuhajtoltak, de mire lehallatszott a kason társuk figyelmeztetése:- Emberek, rögvest elsőt kondul a harang! - még nem sikerült a táblát felhasítaniuk. Noszogatták is egymást, de hiába. Akkor lekiáltott a bakter:- Emberek, elsőt kondult a templom szent harangja! Néhányan mérgesen felkiabáltak:- Menj a fenébe! Mondd meg a papnak, ne harangoztasson, míg nem végzünk! Lóhalálában dolgoztak. Csurgó verejtékük sorban oltotta el a foncákat. Akkor lekiáltott a főhukmány:- Emberek! Megver az Isten! Harmadszor kondultak meg a harangok. Akkor az aknából nagy robaj hallatszott, s a lelátóból forgószél csapott le, s úgy odavágta a főhukmányt, hogy menten szörnyethalt. A templomban elnémultak a harangok, s elaludtak a gyertyák, úgy mozgott a föld. A föld méhében így lelte halálát száz bányász, a falu színe-java, kenyérkeresője. [Rónaszék]
