Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)

Tartalom

BŰN ÉS BŰNHŐDÉS

AZ ÜNNEPRONTÓ BÁNYÁSZOK SZELLEMEI

70 . Az első világháború kitörése után egy ideig két műszakban dolgoztak a sóvágók. Az egyik műszak este héttől másnap reggel háromig, a másik háromtól délelőtt tizenegyig tartott. Az esti műszakot nagyon nehezen tudták megszokni. Akármit csináltak, éjféltájban mindig elnyomta őket az álom. Aludni azonban csak lopvást lehetett, mert ha elkapta a felügyelő, baj volt. Ezért elbujdostak, ki merre tudott.

Feri bácsi (aki a történetet nekem elmondta ) egy alkalommal a Ferenczit (ahol dolgoztak) s a Kuruczit összekötő fluderbe húzódott meg. Alig szundikált el, arra ébredt, hogy valakik a közelben suttogva beszélnek. Figyelni kezdett s úgy vélte, hogy a hangok a Kuruczi felől jönnek.

Elindult tehát abba az irányba. Minél jobban közeledett a vízzel elárasztott bánya felé, a susmutyolás annál nagyobb, annál zavarosabb lett. Amint az átjáró közelébe ért, a bánya mélyéből fény derengett. Kíváncsian közelített. Amint a fluder szájához ért, furcsa látvány tárult elé. A beszakadt bánya szabadon maradt része félig volt vízzel elöntve. Ezen, mintha nem is víz, hanem tükörpadló lenne, emberi alakok jártak-keltek, csoportokba verődtek. Mindegyiknek a kezében régi olajfonca. Valamiért nagyon izgatottak lehettek, mert erősen hadonásztak. A furcsa az volt az egészben, hogy nem hangosan beszéltek, hanem suttogtak. Hangjuk úgy hallatszott fel, hogy sus-mus. S milyen alakok voltak! Sánták, nyomorékok, ellapított vagy nyomorék fejűek.

Feri bácsi mindenképpen meg akarta tudni, hogy kik lehetnek ezek az ijesztő alakok, s miről beszélnek olyan titokzatosan Istennek ebben az eldugott zugában. Nagyon figyelt, de előbb nem tudott kivenni semmit a beszédjükből, végül egy szót tisztán hallott többször is: fejedelem.

Akkor hirtelen átvillant az agyán, hogy ezek azok a bányászok lehetnek, akikre azon a nevezetes vasárnap rászakadt a bánya. De amint ezt végiggondolta, az alakok egyszeriből eltűntek, s a bányára pokoli sötétség és csend borult. Maga se tudta, hogyan került vissza a társaihoz. [Rónaszék]