Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)

Tartalom

HELYI MONDÁK 107 Kapnikbánya eredete 62. Régen erdő vót ott mindenfele. Egy csobán arra legel­tette a nyájt, oszt a patakban meglátott egy rozsdás követ. A tarisznyájába tette, s lejött vele egyenesen Bányára. Ott mu­togatni kezdte. Egy gazdag ember meglátta, rögtön tudta, hogy arany. Fizetett egy deci pájinkát a csobánnak, az meg odavitte ezt a ravasz embert, aki ott nemsokára nyitott egy aranybányát. A bányászok kezdtek ott letelepedni, de nem tudták, milyen nevet adjanak annak a helynek. Mivel a cso­bánnak kicsi feje vót, vagy mert olyan buta vót, elnevezték Cap-mic-nak (kicsi fejnek), merthogy így csúfolták azt a cso­­bánt, oszt ebből lett a Cavnic. Még ma is így van. [Nagybánya-Veresvíz] A VERES BARÁTOK (A Klastromrét mondája) 63. Elátkozott várkastély volt ott régen, boszorkánypapok lakták. Egyszer egy bányász egy kicsit felöntött a garatra, s bement a misére. Addig bóbiskolt a hátulsó padban, míg elaludt. Álmában azt látta, hogy egy nagy izmos pap meg­nyomja az oltárkép balszemét, kinyílik egy ajtó, s oda bedob egy félig meztelen, szép, fiatal nőt. Mikor felébredt, a vár pincéjében találta magát a megkínzott, félig meztelen nők között. Levetette az ingét, mindegyiknek tépett belőle egy darabot, hogy vegyék magukra, s kifeszítette az ajtót, és kiszabadította a nőket. Mikor kiértek a klastromból, meg­mozdult a föld, és az elátkozott kolostor elsüllyedt. Ennek a klastromnak még a helye is el van átkozva. A rétet, ahol a klast­­rom állt valamikor, Klastromrétnek nevezik. Ott ma se lehet szénát csinálni, mert mindig elázik, elrothad a lekaszált fű. [Nagybánya-Veresvíz]

Next

/
Thumbnails
Contents