Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
HELYI MONDÁK 108 64. Volt azon a réten egy várkastély. Papok laktak benne. Duhajkodtak, mulatoztak. A rét szélén lakott egy szegény ember. Egy kis tehene volt, abból élt, de elvették tőle a rétet is, a tehenet is. О meg megátkozta a földet, hogy rothadjon el a fii, amit a réten kaszálnak, s apadjon el a teje a tehénnek, amék ott legel. Úgy is vót. A klastrom elsüllyedt a föld alá, a gonosz papokkal együtt, s a réten kaszáláskor még most is mindig esik az eső, mert még mindig tart az átok. Ez a Klastromrét mondája. [Nagybánya-Veresvíz] HÁROMSZÁZ ÖZVEGYASSZONY TÁNCA 65. Még a Rákóczi apjával történt, mikor Bányán járt, hogy egy bányagróf nagy vendégséget rendezett a tiszteletire. Háromszáz asszonyt meg lányt vitt oda. Az öreg Rákóczi is meg a legényei is ettek-ittak, mulattak reggelig. Már jó kapatosak vótak. A rezesek működtek, mindenki táncolt. Senki se vette észre, hogy a bányagrófhoz egy küldönc érkezett. A nagy mulatás közben egyszer csak a bányagróf elkiáltja magát, hogy ácsi, mert azt mondja, hogy ő még sose hallott olyat, amilyet most lát, hogy háromszáz özvegy egyszerre táncoljon. Egyszerre megállt mindenkiben az ütő, lett nagy sírás-rívás, jajveszékelés, ordítás, mert az asszonyok rögtön tudták, hogy bányaszerencsétlenség vót, oszt a bányászok mind odavesztek. A fejedelem nagyon dühös lett, amiért a bányabáró ütet meg merte állítani a táncba, de amikor rájött hogy mirül van szó, akkor a bányabárót ott nyomban vasra verette, amiért olyan vakmerő vót, hogy nem átallotta még a fejedelemnek is parancsolni. A legényei közül meg kiválasztott háromszázat, és megparancsolta nekik, hogy az özvegyeket vegyék el feleségül, ő meg tovább mulatott, mert azt mondja, most már lakodalom van, oszt a lakodalomba mulatni kell. Azt mondják, így vót, de az asszonyok még sokáig sírtak, mert nem vótak ahhoz hozzászokva, hogy parancsszóra legyenek boldogok. [Nagybánya-Veresvíz]
