Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

SCHÖNHERR GYULA

72

Krónikával hasonlítva össze, ugyanily rokonságot vélek e két műtermék között is felismerhetni. A krónikának nagy művészi gonddal festett képeit az ábrázolás eleven módja, az alakok életteljes beállítása, a test idomainak és a ruházat redőinek plasztikus ábrázolása s a távlat szabályainak az egész szerkezetben való érvényesülése épp úgy megkülönböztetik e korszak miniatűrfestészetének többi termékeitől, mint ahogyan különbözik pecsétünk egykori társaitól. S e szerkezetbeli hasonlatosságnál, mely a két műtermék között létezik, még feltűnőbb a modor azonossága a részleteknél. A szabályosan kinégyeit szikladarabok a nagy

KÜLÖNFÉLE NEMZETSÉGEK BEJÖVETELE - MINIATÚRA A KÉPES KRÓNIKÁBÓL

bányahegy oldalán pecsétünkön szintén úgy vannak ábrázolva, mint a képeken, s a hegyet borító növényzetben azokat a hatszirmú virágokat ismerjük fel, amelyek - mint ahogy azt például a magyarok bejövetelét ábrázoló képen látjuk - azok jellemző motívumai közé tartoznak.

Ezeket a hasonlatosságokat a stílusban és szerkezetben elégségesnek vélem annak megállapítására, hogy pecsétünk ugyanannak a művészeti iskolának terméke, amely a Képes Krónikara és a Kolozsvári testvérek szobraira rányomta bélyegét.

Mint typariumról, a pecsétről nincs különös mondanivalónk. A négy mm vastag nyolcszögű ezüsdemez hátul tíz mm hosszú, nem vastag és felül négy mm-nyire kiemelkedő ezüst fogantyú van alkalmazva, melynek hátsó része ki van lyukasztva. Ilyen fogantyút találunk a legtöbb középkori pecsétnyomónál; hogy a pecsételésnél csupán a nyomást