Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

NAGYBÁNYA VÁROS LEGRÉGIBB PECSÉTJE

eszközlő horog vagy egyéb eszköz megerősítésére szolgált-e vagy arra is, hogy a pecsétet láncra függesztve lehessen viselni, annak megállapítására nincsenek adataink.

Az a nyolcszögű ezüst lap, mely a pecsétnyomó hátára annak körvonalával párhuzamosan van forrasztva, nem tartozik a typarium alkotórészi közé; a technikai vizsgálat kiderítette, hogy az eredeti pecsétlemez keskeny volta miatt a mély vésés befogadásakor hiányzó anyag pótlására volt alkalmazva.

A kor határait, amelyek között pecsétünk készült, fentebbi vizsgálódásaink eredményei már elég pontosan

SZENT ISTVÁN ÁBRÁZOLÁSA A KÉPES KRÓNIKÁBAN

kijelölték. A pecsét szerkezete és kivitele a XIV. század második felének jellegét viseli magán. A helyi vonatkozások, melyeket a pecsét motívumai megjelenítettek, még közelebb visznek a készítés idejének meghatározásához. A pecsét ábrázolása úgy tűnik fel előttünk, mint a városi élet kialakulásának zárójelenete. Nagybánya keletkezése visszanyúlik az Árpádok uralkodásának végső időszakáig, de igazi városi intézménnyé Nagy Lajos alatt szilárdult meg, mikor e vidéken egymás szomszédságában létező bányavárosok egy közös városi municípiummá egyesültek. 1347-ben kelt a király oklevele, melyben Asszonypataka és Zazarbánya polgárainak tűz által megemésztett régi kiváltságait megújítja s ez időtájt folyik a Szent István királyról elnevezett plébániatemplom építése. 1376-ban Asszonypataka és a szomszédos Középhegy - így nevezték Felsőbányát - új kiváltságokat nyernek a királytól. Az első kiváltságlevélben

I