Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
NAGYBÁNYA VÁROS LEGRÉGIBB PECSÉTJE 71 A nagybányai pecsét kidolgozásának finomsága, az alakok és betűk stílszerűsége, a távlat követelményének érvényesítése s általában az egész kivitelt jellemző hajszálnyi pontosság már a lenyomat alapján is kétségtelenné tette előttünk, hogy elsőrangú mester művével van dolgunk, de csak most, az eredetit vizsgálva, győződhetünk meg igazán e mester művészi tulajdonságainak értéke felől. Azt a feladatot, hogy e pecsét a művészi kivitel szempontjából vizsgálat alá vétessék, ismert iparművészeti szakemberünk, dr. Czakó Elemér vállalta magára. Vizsgálódásainak eredményei teljesen beigazolják a pecsét művészének képességei felől mondott ítéletünket. A technikai kivitel módjának tanulmányozásából kitűnt, hogy pecsétünk készítője nem volt egyszerű ötvösmester, hanem a képzőművészet többi ágában is jártassággal bírt és művének úgy megszerkesztésénél, mint kivitelénél, az ötvösművesség határait messze túlhaladva, abban egyetemes művészi érzéknek és tehetségnek teremtett megfigyelésre méltó emléket. E fontos kijelentésnek eredményét, mely oly nagy mértékben emeli pecsétünk értékét, a magam részéről csak egy adattal kívánom kiegészíteni. A művészettörténeti kutatás bizonyos hasonlóságot ismert fel a pecsét szerkezetében és kivitelében nyilatkozó felfogás és a prágai Szent György szobor mestereinek, a Kolozsvári testvéreknek művészete között. Talán nem tévedek hamis útra, ha pecsétünket a Nagy Lajos korabeli művészet egy másik elsőrangú termékével, a Bécsi Képes KOLOZSVÁRI TESTVÉREK: SZENT GYÖRGY (RÉSZLET)
