Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

A MEGKERÜLT NAGY PECSÉT

[Nagybánya, 1904. dec. 24. sz.]

A mi régen elveszett nagy pecsétünk csakugyan előkerült a föld mélyéből, a miénk lett ismét és ott díszeleg városi múzeumunkban, első helyet foglalva el a régi városi élet emlékei között.

Az öreg pecsét, az ötvösművesség remeke, Szent-István király tiszteletreméltó alakjával és a híres nagy bányászjelenettel, amely a maga egész szerkezetével és kivitelével oly ékesszólóan hirdette Nagybánya város egykori nagyságát, közállapotai magas színvonalát. Amelynek eltűntét pótolhatatlan veszteségnek tekintettük. Amelynek egyetlen emlékét megrongált állapota mellett is olyan nagy becsben tartottuk, hogy múzeumunk legkedvesebb kincsei között tettük közszemlére és rajzban, gipszben s ércben örökítettük meg hasonmását. S amelynek jelmondatát, a „Mutuus amor civium”-ot büszkén valljuk városunk társadalmi élete alaptörvényének.

Midőn ezelőtt 18 évvel a Turul hasábjain hű rajzban ismertettem azt a lenyomatot, amely a város nagy pecsétjéről a szűcsök 1480-i kiváltságlevelén megmaradt, úgy mutattam be azt, mint Nagybánya város történelmi múltjának legbecsesebb emlékét, amelynek művészi kivitele nemcsak a hazai, de az egyetemes szfragisztika középkori termékei között is elsőrangú helyet biztosít számára. S ezt a véleményemet a tudományos világ teljesen magáévá tette, jóllehet az egyetlen reánk maradt viasz-lenyomat az idők viszontagságai által megviselve, elmosódott és egyes részleteiben csonka állapotban, csupán halvány képet nyújthatott a pecsét eredeti állapotáról.

r