Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
SCHÖNHERR GYULA 62 Ezt a pecsétet, melynek a használatáról csak egyetlen emlék maradt reánk, örök időkre elveszettnek kellett tekintenünk, miként elpusztult az évszázadok viharaiban a középkori Nagybánya minden emléke, köztük Szent István királyról nevezett híres templomunk, amelynek tornyát csak falainak vastagsága mentette meg az elpusztulástól. Ki hitte volna, ki merte volna remélni, hogy annyi eltűnt emlékeink közül, melyek létezéséről ma már csak az okleveles adatok beszélnek, éppen ez a legbecsesebb, a város legelső klenódiuma, amit rendeltetése úgyszólván a város szimbólumává, köztörvényhatósági állásának jelképévé tett, fog birtokunkba visszakerülni? A körülmények sajátságos összetalálkozása, hogy éppen abban az évben, amidőn városi múzeumunkban múltunk emlékeinek gyérszámú maradványait fáradságos munkával összegyűjtöttük és az utókor okulására közszemlére tettük, akkor, néhány hónappal a múzeum megnyitása után adja meg a választ a föld belseje arra az annyi nemzedék által feltett kérdésre, hogyan, mikor tűnt el, hova lett a nagybecsű klenódium, mely, miként régi templomunk utolsó maradványa, az öreg torony, első szent királyunk nevével fűzi össze városunk történelmének ősi korszakait. És ama hatásnak, amelyet a városi múzeum megnyitása a történelmi érzék és kegyelet ápolása terén közönségünkre gyakorol, legszebb bizonyítéka az, hogy ez a becses lelet, amelyet másutt, városunk falán kívül talán jobban lehetett volna értékesíteni, nem került avatatlan kezekbe, hanem oda jutott, ahol az első hely illeti meg: a város múzeumának kincsei közé. A megtalálás körülményei azt a reményt keltik fel bennünk, hogy történelmi múltunknak nem ez az egyeden emléke, amely elkerülte az enyészetet és a föld mélyében számos régiség elrejtőzve várja a pillanatot, amelyben szerencsés véletlen avagy avatott kezek által vezetett kutatás napvilágra juttatja. És városi múzeumunknak éppen az a legfontosabb feladata, hogy az ekként elrejtve lappangó kincseket nyomozza és napvilágra hozva, megmentse az elkallódástól. Az oly szerencsés módon megtalált pecsét nem magában került elő rejtekhelyéből. Az az ócska cserépedény, amelybe el volt rejtve, kívüle még több értékes régiséget óvott meg a föld gyomrában az idő pusztításától.
