Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

NAGYBANYA RÉGI PECSÉTÉI

47

A pecsét nem csak művészi kivitele, de ábrázolásainak jelentősége következtében is kiváló figyelmet érdemel. Maga a szikla hatalmas ívezetű bányaszájával a város északi oldalán emelkedő, hajdan Nagyveremnek vagy Nagybányának (Grossgrube) nevezett mai Kereszthegyet látszik szimbolizálni, melytől a város mai nevét vette s mely gazdag aranybányáival gyors felvirágozásnak lön kútforrása. A sziklatrónon ülő Szent István királyban a város ősidőktől fogva védőszentjét tiszteli, kiről egykori híres góth stílű plébániatemploma is elnevezve volt.4 A szent király oldala mellett jobbról s balról emelkedő csergalyak pedig a hatalmas erdőterületet jelképezik, mely kezdettől fogva a város tulajdona volt, s melynek birtokáért egy évszázadon felül kellett a vidék leggazdagabb főuraival, a hatalmas Drágffiakkal küzdenie.’ Meg kell emlékeznünk a bányászokról is, nemcsak azért, mert a város legelső lakóit látjuk bennük megszemélyesítve, de azon jelentőségnél fogva is, mellyel a rajtuk levő ruházat által costume tani szempontból bírnak.

íme, egész halmaza a történeti adatoknak egy pecsétrajz szűk keretébe foglalva! Mindez arra vall, hogy a középkori sphragistika egyik specialitásának: a tágabb értelemben vett beszélő pecséteknek egy valódi díszpéldányával van dolgunk,