Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

SCHÖNHERR GYULA ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA

Zsigmond és Habsburg Albert koráról írott munkájának elemzésénél maradva, Schönherr érdemeként könyvelhetjük el a törökök elleni küzdelem kérdésében elfoglalt álláspontját, amely igen közel áll a jelenkori történetírás nézeteihez. Bírálja Zsigmondnak és környezetének ebben a kérdésben tanúsított felemás, halogató politikáját: a nikápolyi csatavesztés után mit sem tett a törökök balkáni térhódításának meggátlásáért, nem használta ki a Bajazid halála utáni kedvező alkalmat. Helyesen látja, hogy a cseh és a német-római koronáért folyó harc, s később a birodalmi érdekek érvényesítése közepette Zsigmond elhanyagolta a törökök visszaszorításának feladatát, és csak akkor ragadott fegyvert ellenük, amikor azok már megerősítették befolyásukat a Balkánon és betöréseikkel nemcsak a Duna menti déli részeket, de Erdélyt is közvedenül veszélyeztették. Zsigmond ekkor, Schönherr helyes megállapítása szerint, „újult erővel vetette magát ahhoz a régi természetes politikához, mely a Balkán-félsziget államainak szövetségében kereste a legbiztosabb védőbástyát a törökök ellen”.5' Ez utóbbiak ellen viselt háborúk eredménytelenségének egyik fő okát a nemesség hibás magatartásában véli fölfedezni.52 Ezért tekinti nagy jelentőségűeknek a banderiális rendszer törvénybe iktatását célzó 1433-as javaslatokat és a telekkatonaság felállítását szabályozó 1435-ös pozsonyi „ötödik dekrétumot”.53

A török-kérdés és egyáltalán a középkori magyar királyság és a balkáni államok közötti kapcsolat megítélésében azonban Schönherr helyenként vitatható álláspontot vall. Zsigmond 1405-1408 közötti hadjáratát igyekszik kedvező színben feltüntetni, mert „a királyi korona tekintélyét volt hivatva a Balkánon megerősíteni”.54 Egyenes következménye ez egyébként annak a Schönherr által is hangoztatott álláspontnak, amely a középkori Magyarországnak a Balkán félsziget felé irányuló, nemegyszer hódító politikáját helyeselve, ezt „a nyugati civilizáció terjesztéseként”55 igyekezett feltüntetni.

A huszitizmus történelmi szerepének és ezzel párhuzamosan a huszita tanok gyors terjedésének és következményeinek megítélésében Schönherr nézetei már sokkal modernebbek. Meglátja a mozgalom társadalmi hátterét, s gyors terjedését is „az új eszméknek a társadalmi különbségek eltörlésével, az egyenlőség igehirdetésével”56