Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
BALOGH BELA 34 találta meg. így az Árpád-ház kihalását követő belső küzdelmek gyökerei - Schönherr helyes meglátása szerint - az oligarchiának a XIII. század közepétől számított rohamos megerősödéséig vezetnek vissza. A folyamat IV. László uralkodása idején tovább mélyül, s ebben a király gyengesége volt a kiváltó ok.4*1 Két évszázaddal később Mátyás királynak azon törekvései, hogy utódjául törvénytelen fiát, Corvin Jánost választassa meg - Schönherr szerint -, végső soron a történelmi előfeltételek hiánya miatt buktak meg. Néhány sorral odébb Schönherr így ír: „Nem az egyes emberek hűtlensége, nem a nemzet hálátlansága, hanem a százados viszonyok állítottak vetélytársakat Corvin jelöltsége ellen.”4 Kortársaihoz hasonlóan, Schönherr is gyakran használja a „nemzet” fogalmát, de természetesen a maitól eltérő értelemben. Mindenekelőtt abból kell kiindulnunk, hogy Schönherrt a XIX. század utolsó harmadában virágkorát élő romantikus történelemfelfogás is befolyásolta. A „magyar nemzet” Schönherr szerint a „dúsgazdag főúrtól egész az utolsó kurtanemesig”48 terjed, s ebben a vonatkozásban történész kortársai közül sokan hasonló nézeteket vallottak. A „nemzet”-en ez a felfogás tulajdonképpen a középkori rendi állam politikai jogú főpapi, főúri és nemesi kiváltságos rétegeit érti, kirekesztve belőle az anyagi javakat termelő parasztságot és városi polgárságot. Az Anjou-ház örökösei megírásakor Schönherr nagyot lépett előre, amikor a király és a városi polgárság kölcsönös viszonyát elemezve leszögezi, hogy „Zsigmond az oligarchiával trónjáért vívott nagy küzdelmek után a városi rendben ismerte fel uralmának új, biztos támaszát, [...] a polgári elemet a nemzeti életben országos jelentőséggel ruházta fel”.44 Ebben az összefüggésben nagy jelentőséget tulajdonít az 1397-es, Temesvárra meghirdetett országgyűlésen a királyi városok részvételének, valamint az 1405-ös országgyűlésen megszavazott első törvénykönyvnek, mely a királyi városok polgárainak jogviszonyait volt hivatott szabályozni.'0 A jobbágyokat és a velük együtt az „alkotmány sáncain” kívül rekedt egyéb paraszti rétegeket, annak ellenére, hogy a huszitizmus elterjedése és főként az 1437- es bábolnai felkelés kapcsán mindvégig megértéssel ír küzdelmeikről, Schönherr sohasem sorolta be a „középkori nemzet” fogalmába.
