Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
BALOGH BÉLA 30 hanem hogy az ifjúság nevelését befejezze, őket az élet számára előkészítse”. A kaszinók és különféle egyletek könyvtáraiban - Schönherr elképzelése szerint - az alapvető tudományos jellegű művek kötelező jelenléte mellett a művészeti és szépirodalmi alkotások közül csak azoknak van létjogosultságuk, amelyek nevelnek. Ezért „ne bízzuk a véletlenre és a könyvtárosokra könyvtáraink gyarapítását, [...] alakítsunk könyvtári bizottságot, melynek feladata volna a könyvtár tervszerű gyarapítását eszközölni”.'0 Élete legnagyobb részét mint levéltáros és tudományos kutató a levéltárakban töltötte. Kora nézeteit magáévá téve, a levéltári munka legfontosabb feladatának a „Colligite fragmenta, ne pereant” (Gyűjtsétek össze a maradványokat, hogy el ne vesszenek) elv maradéktalan érvényesítését tekinti. Ennek a jegyében ismerteti a kezelése alatt álló Nemzeti Múzeumi Levéltár 1902-ben hozzávetőlegesen 450 000 oklevelet számláló anyagát, mely elgondolásának megfelelően törzsanyagra és a családi levéltárak részlegére oszlik. A törzsanyag fő rendezési elve a kronológia, míg a családi levéltárakra döntő érv a proveniencia, s az időrendet csak ezen belül juttatja érvényre.31 Levéltárosi és kutatói minőségében Schönherrt az oklevélkiadás is sokat foglalkoztatta. Jeleztük már azokat az ilyen irányú vállalkozásokat, melyek előkészítésében, vagy szerkesztésében közreműködött. Ezen túlmenően is azonban - főként 1895 előtt - több gyűjteményről és oklevélkiadványról közölt ismertetőt. Eme írások közös vonása Schönherrnek az a szinte már csökönyössé váló kérelme, mellyel újabb és újabb oklevélkiadványok megjelenését sürgeti. Nagyon hasznosnak véli tehát a kismonográfiák mellékleteként napvilágot látó okmánytárakat, de indokoltnak vallja az összegyűlt anyag közlését még az esetben is, ha az nem áll szoros összefüggésben a dolgozat tárgyával, mert „vétkes mulasztás volna a fáradsággal összegyűjtött adatok bármi kis részét [...] haszontalanul félredobni”.32 Az önálló oklevéltámak Schönherr szerint „mindazt fel kell ölelnie, a nevezetesebbeket egész terjedelemben, a kevésbé fontosakat és a már ismerteket kivonatban”, ami a „codex” kitűzött tematikájához tartozik.” Oklevélkiadói munkásságának kétségkívül legmaradandóbb értéke a Vatikáni Magyar Okirattár sorozatában megjelent és általa sajtó alá rendezett VI. kötet. A sorozat