Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
SCHONHERR GYULA ELETE ES MUNKÁSSÁGA 31 szerkesztési elvei, a „mindent vagy semmit” eleve adottak; ezen a már Fejérpataky által is meghaladott elképzelésen és gyakorlaton Schönherr nem tud vagy talán nem is óhajt változtatni. Kiadásánál bevallottan is kettős feladatot kíván teljesíteni: „először az eddig közölt leveleket a még ismeretlenekkel kiegészíteni, másodszor a régebbi közléseket a rendelkezésre álló legjobb források alapján emendálni, illetőleg az új, teljes gyűjtemény közzétételénél a lehető legjobb, leghitelesebb forrásokat tenni a közlés alapjává”.'4 A kötet Mátyás királynak a pápához küldött 112 levelét és 97 pápai brévét, összesen 209 iratot tartalmaz; ezek közül 66 ebben a kötetben látott először napvilágot. A Schönherr által összeállított, már idézett bevezetőből az érdeklődő tudomást szerezhet a forrásként felhasznált oklevélközlésekről, a felkutatott források jellegéről, őrzési helyükről, valamint a kötetben érvényesített közlési elvekről. Nem csoda tehát, hogy a kötet megjelenését a korabeliek nagy elismeréssel fogadták. Tudományos munkásságának kezdeti szakaszán - amint erre a Századok - Y-L szignóval jelzett nekrológírója (Szádeczky Lajos?)" is találóan utalt - Schönherr Gyula érdeklődése a magyar heraldika és genealógia, valamint a hazai középkori művelődéstörténet kérdései felé irányult, és ezekre későbbi korszakában is vissza-visszatért. Heraldikai, genealógiai és pecséttani közleményeit olvasva mindenekelőtt szerzőjük roppant ismeretanyaga, jó megfigyelő és általánosító-elvonatkoztató készsége és törekvése ragad meg. Amikor egy általa felfedezett kassai formuláskönyv alapján a II. Ulászló korabeli 30 címereslevél’6 számát újabb nyolccal egészíti ki, Schönherr nem elégszik meg a címerek puszta leírásával, hanem egykori tulajdonosaiknak a XV-XVI. század fordulóján játszott közéleti szerepére vonatkozó fontos adatokat is közöl. Más alkalommal szövegelemzés alapján figyel fel arra, hogy Zsigmond uralkodása idején a magyar királyi és a birodalmi kancellária nem volt teljesen szétválasztva: 1415 első feléből ugyanazon címerfestőtől három armális ismeretes. Miniátoruk - mint írja - „kiváló műérzéket és heraldikai iskolázottságot árul el”.37 Egy Mátyás korabeli címerlevél bemutatásakor Schönherr a szakirodalomban elsőként igyekszik a korszakra érvényes heraldikai ismérveket meghatározni. Tette annál merészebb, mivel a jelzett korból a
