Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

SCHÖNHERR GYULA ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA

29

vallja, hogy „minden elpusztult műemlékkel történelemkönyvünk egy-egy lapja megy veszendőbe, s minden kővel, melyet egy középkori épületről letörünk, egy-egy sorát töröljük ki történeti hagyományainknak”.26 Oly frissek, ma is érvényesek ezek a megállapítások, mintha napjainkban vetették volna papírra! A feladatok felsorolásán túlmenően Schönherr mozgósított is. A Szatmár vármegyei közönyöseknek szemükre vetette: „Ha a tatárjárás korából származó apai tisztes templomba beleüt a villám, valószínűleg teljes nyugalommal fogják szemlélni, hogyan rombolják le, mint ahogy lerombolták és széthordták a szatmári, kővári és színén várakat.”27

Az elveken és nyilatkozatokon túlmenően Schönherr személyes példaadásával is elöl járt. Nagybánya legjelentősebb középkori műemlékének helyreállítása érdekében A nagybányai Szent-István templom maradványai című tanulmányáról saját költségén különnyomatot készíttet, és az ízléses külsejű füzetből 200 példányt ad át a városi tanácsnak azzal a kéréssel, hogy a befolyó összeget az Istvántorony stílszerű restaurálására fordítsák.28 A helyreállítás terveit az ország leghozzáértőbb szakembereivel készíttette el, majd a munkálatok befejezése után az ő megszövegezésében emléktábla került a torony falára. A Nagybányai Múzeum 1904-ben történt megnyitásában és ezt megelőzően a Nagybányai Múzeumegyesület megszervezésében Schönherr elévülhetetlen érdemeket szerzett, s ennek elismeréseként az egyesület elnöki tisztségét élete végéig ő töltötte be. A Múzeum megnyitása előtt a kiállítás részletes tervét ő állította össze, s még a szekrények méreteit és formáját is ő határozta meg.2'

A nagybányai közkönyvtárakról közölt értekezésében a helyi viszonyokat mérte fel, de értékítéletét az országos eredményekhez és követelményekhez igazította. Nagy fontosságot tulajdonított az iskolai könyvtáraknak, gazdagságuk vagy hiányos voltuk ugyanis a tanárok és diákok munkájára egyaránt kihatott. Országos viszonylatban bírálta ezek szegényes ellátottságát: a könyvek vásárlása esetleges volt, következésként épp a tananyag elmélyítéséhez szükséges alapvető művek hiányoztak. így „a könyvtár elveszti gyakorlati jelentőségét, s csak arra való lesz, hogy számadásával az évi értesítőben díszelegjen” - írta. Az ifjúsági könyvtárnak sem „a szórakoztatás a főfeladata,