Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

SCHÖNHERR GYULA ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA

tisztviselőként tengődött. Ennek tudatában keserű kifakadással írja: „...az állam az intézetek tudományos jellegének ignorálásával úgyszólván kezelési hivatal színvonalára akarja süllyeszteni a múzeumokat, [...] a minisztérium ránk vonatkozó terveiből megtudhattuk, hogy odafent [...] még csak azt a javadalmat sem akarják megadni, amit a tanárok élveznek. S hagyják, hogy diplomás emberek, szaktudósok gyakornoki címmel szolgáljanak éveken keresztül. Ilyesmi csakis Magyarországon lehetséges, ahol a képviselőválasztásra milliókat dobnak ki, de egynéhány ezer forintot sajnálnak az ország első tudományos intézetétől.” Elégedetlenségét nemcsak hozzátartozóival osztja meg, hanem egyik mozgatójává és cselekvő részesévé válik annak a mozgalomnak, mely a „múzeumosok” részéről Csáky és Wekerle minisztereknél küldöttségileg szorgalmazza tarthatatlan helyzetük rendezését.

Ennek ellenére az 1892-es esztendő Schönherr részére a tudományos hírnév megalapozásának éve. Mátyás király fiáról, Corvin Jánosról készülő monográfiája tervezetével és ennek kidolgozott első fejezetével elnyeri a Bay Ilona által felajánlott 30 aranyat. A monográfia teljes anyagának összegyűjtése céljából 1893 nyarán a kelet-sziléziai Troppau és Boroszló könyvtáraiban és levéltáraiban kutat. Egyes fejezeteinek többszörös átdolgozása után a mű kézirata 1894 kora tavaszán nyomdába kerül. De Schönherrt már újabb feladatok várják.

1893 februárjában a Történelmi Társulat választmányi tagja, ez év augusztusától pedig a Magyar Könyvszemle ideiglenes, majd tényleges főszerkesztője lesz. A múzeumi levéltár időközben az ő vezetése alá kerül, majd 1894 áprilisában végre kinevezik a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárnokává. Beválasztják a Teleki-oklevéltár XVI-XVIII. századi részének 2. kötetét előkészítő szerkesztőbizottságba, ahol többek között Tagányi Károllyal dolgozik együtt. A soron következő legnagyobb feladatot azonban a Szilágyi Sándor főszerkesztő irányításával megjelenő millenniumiul magyar nemzet története jelenti, melynek 1894 októberétől Schönherr segédszerkesztője és társszerzője. О írta а III. kötetben Az Anjou-hdz örökösei című, mintegy 250 lapnyi terjedelmű részt.

Fejérpataky önzetlen segítsége mellett is, aki az általa tervezett Zsigmond-kori oklevéltár meglévő anyagát