Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

16

BALOGH BELA

Schönherr rendelkezésére bocsátotta, e rész megírása sok gonddal járt; még az 1895 októberében tett olaszországi utazása idején is ezen dolgozott, és így az év végére sikerült befejeznie.

Tudományos alkotó munkásságának elismeréseként 1896 májusában elnyeri a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagságát. A kitüntetést érthető örömmel fogadja; tudja, hogy keményen megdolgozott érette.

Ebben az időben munkaerejét a megsokasodott szerkesztési feladatok kötik le. Szilágyi Sándor, súlyosbodó betegsége következtében, az év nagy részét gyógykezeltetéssel külföldön tölti, s így az elvállalt és halasztást nem tűrő millenniumi kötetek szerkesztése Schönherr vállára nehezedik. Emellett rá vár a Turul és a Magyar Könyvszemle gondozása is.

Akadémiai székfoglaló értekezésének témájául a Zsigmond király uralkodása első szakaszát szinte teljesen kitöltő és főként a Nápolyi László nevéhez fűződő külföldi trónkövetelések bemutatását választja. A korszakkal foglalkozó német, francia és olasz szakirodalom eredményeinek felhasználásán alapuló értekezése osztatlan elismerést kap: „ez az én hetem volt” - írja haza 1897. április 5-én nem kis büszkeséggel." A közeljövő fő feladataként az egyetemi magántanári képesítés elnyerését, másrészt kora ifjúságától érlelt álmának - mely 1896 augusztusa óta szerződési kötelezettségévé is vált -, Nagybánya város monográfiájának megírását tűzi ki. Am mindkét irányban lassan halad; rövidesen rá kell döbbennie, hogy megélhetésének biztosítása érdekében vállalt szerkesztőségi feladatai és különféle bizottsági kötelezettségei ideje és munkaereje nagy részét lekötik: „Legtöbb időt vesznek igénybe ezek a disznó gyűlések.”4

Levéltári munkássága során éveken át a kisebb-nagyobb családi levéltárak átvételét intézi. Ennek érdekében rengeteget levelezik, és még többet utazik; fogadóesteken van jelen, politikusok és művészek társaságában alkalma nyílik betekinteni az ország politikai életének kulisszái mögé is. A látottakat éles elmével mérlegeli, és 1898 januárjában megállapításait rögzítve ezeket írja: „...közállapotaink fent és alant teljes romlásnak indultak [...] egy kis históriai szemmel végigszámlálva az emberiségnek nagy határköveit, nem nehéz megjósolni a nagy szociális for-