Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
A RÓMAI CASANATE-KÖNYVTÁR CORVIN-KÓDEXE Különösen szembe ötlik a két fő típus-csoport írásmódjában az „ő” és „ű” hangok jelzésénél mutatkozó különbség. Az első kéztől eredő feljegyzésekben az „ö” hang helyett „e”-t (vagyis zárt ,,e”-t), az „ü” helyett „i”-t, a végső szótagbeli „é” helyett pedig „i”-t (olvasd „í”) találunk: bereg, feldibossya, himle, geregdinnye, Írem, kekyn, kekerczin, kemyn, keresfaa, csak a fűnél van kivétel, ezt inindig/h-nek írja; egy másik sajátossága az „ ” = ü használata „ö” helyett két esetben: tlevelefw és k minta, s ugyanez a bocbtoryan szóban a bojtorján legrégibb hangzású alakját örökítette meg, a „eh” hangnak a „j” helyett való használata ritka példáit gyarapítva új adattal. A másik, későbbi kéztől származó szavaknál, amelyeket ama öreges betűk jellemeznek, a „fű” az előbbi csoport modorától eltérőleg mindig „fy”nek van írva, az „ő” jelzése következetesen „ew”, az ü betűé 0; kivételt képez a velő szó, mely így van írva: welyw. A hosszú „f” használata a szó közepén a kódex összes magyar szavainak közös jellemvonása; ellenben teljesen magában áll és kétségkívül egy harmadik kézre vall ebben a két szóban: madárknles és erőtlen az „ő”-nek alul és felül vonással ellátott „o”-val való jelzése, a mi érdekes adalékot képez írásunk fejlődésének történetéhez. Ügy az írás jellege, mint a helyesírási sajátosságok a két fő típus-csoport között mintegy 30-40 év különbségre engednek következtethetni. Az első kéz írása, mellyel a receptek is írva vannak, a XV. század harmadik negyedében használt oklevélíráshoz áll legközelebb. A második kéz, valamint a többi írások korát is körülbelül a XV. század végére és a XVI. század elejére tehetjük. A 2., 7-17., 19., 20., 22., 24., 26., 27., 29., 30., 33., 35., 36., 39., 40., 41., 47., 49., 51-53., 55., 59., 60., 64., 65., 68-70., 73., 74., 76., 77. és 81. számok bejegyzései nézetem szerint az első csoporthoz, a 3-6., 18., 21., 28., 31., 32., 34., 37., 38., 45., 48., 50., 54., 56-58., 61., 63., 66., 67., 75., 78-80., 82-87. számúak a másodikhoz számíthatók. Az első kéztől származó szavak száma tehát 44, a másodikétól származóké 33; és így kódexünk magyar bejegyzéseinek kora annak jelentékeny részénél összeesik Mátyás király uralkodásának idejével. Egy harmadik, későbbi kézre vallanak 42. és 44. számú bejegyzések, amelyeknél az „ő” betű már fentebb kiemelt sajátságos írása (n és ó) egészen magában áll; a 25. és 71. számú bejegyzések pedig, valamint a 43. számú be-