Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
SCHONHERR GYULA 122 j * A KÓDEX 1546-IKI OLASZ BEJEGYZÉSE mint alább látni fogjuk, arra a következtetésre nyújtanak alapot, hogy a kódex talán már Mátyás király idejében, de mindenesetre jóval Buda elfoglalása előtt a pálos barátok révén került ki a budai királyi könyvtárból és hosszú időn át magyarok között forgott használatban. További sorsa épp oly bizonytalan, mint ahogy nem tudjuk, hova tűnt el nyomtalanul az a sok ezer többi kódex, a mi valaha ennek a könyvtárnak dísze volt. A kézirat utolsó oldalán van egy bejegyzés, mely e szavakkal kezdődik: Adi 13. Marzo 1546., de amelynek olvasását mostanig sem Rómában, sem itthon senkinek nem sikerült megfejteni. Ennek a bejegyzésnek keltezése annyit bizonyít, hogy a kódex 1546-ban már olasz kézben volt. A kódex megszerzésének idejéről és módjáról a régi szerzeménykönyvek semmi felvilágosítást nem nyújtanak. A címlapon látható bélyeg magának az alapító bíbornoknak eredeti könyvtári bélyege, a család címeréből vett toronnyal, melyet fent csillag, s a többi oldalról a bíbornok nevének kezdőbetűi: H. C. C. (= Hieronymus Cardinalis Casanata) vesznek körül. Casanate halála után a domonkosrendiek más könyvtári bélyegzőt használtak, a teljes Casanate-címerrel és Bibliotheca Card. H. Casan. D. 0. Praed. (= Bibliotheca Card. Hyeronymi Casanata Divi Ordinis Praedicatorum) felirattal, és így kétségtelen, hogy a kódex még Casanate életében került a könyvtárba.
