Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
SCHONHERR GYULA központjának, midőn hatalma teljében ábrázoltatja magát, a magyar jelvényeket teljesen mellőzni engedné az ábrázoláson. Az arckép tehát kétségtelenül Vencelt ábrázolja, még pedig férfikorának delén. És ha - összehasonlítva e képet azokkal az érdes, szabálytalan arcvonású képekkel, amelyekben a pecsétéin és híres bibliájában van megörökítve - kissé nehezen ismerünk rá a kódexünk miniatűrje által ábrázolt komoly, szabályos vonású, mondhatni szép férfiban, az eltérést eléggé megmagyarázza az arcvonásoknak a korral járó megváltozása. Ha egyébként kételyeink lehetnének ez irányban, a miniatűr többi részeinek tanulmányozása teljesen eloszlatja azokat, sőt olyan támpontokat nyújt számunkra, amelyek segítségével a kódex kifesésének korát is meghatározhatjuk. A császárt környező választófejedelmek között ugyanis balra első helyen látjuk a rajnai pfalzgrófot, mögötte a brandenburgi őrgrófot. A pfalzgrófságban Vencel királysága alatt I., II. és III. Ruprecht váltották fel egymást, s az utolsó volt az a Ruprecht, akit a német választók Vencel letétele után 1401-ben római királlyá választottak. Ki lévén zárva, hogy a Vencelnek szánt könyvet vetélytársa képével díszítették volna, a miniatűrnek feltétlenül Ruprecht királlyá választatása előtt kellett készülnie, s minthogy Ruprecht 48 éves volt mikor királlyá választották, s úgy ő, mint I. Ruprecht, a ki 1390-ben 81 éves korában halt meg, magas termetükről voltak híresek, a képen látható kistermetű, ridegképű öregember alakja mást nem ábrázolhat mint II. Ruprechtet, a ki 1390-től 1398-ig uralkodott, 72 éves volt mikor meghalt s aki szigorúsága miatt a „Kemény” melléknevet nyerte kortársaitól. Épp ily határozottan ismerhetünk rá a brandenburgi címert hordozó alakban a két Luxemburg-ivadék, Zsigmond magyar király és Jodok morva őrgróf közül, akik ezidőtájt a brandenburgi őrgrófságot bírták, ez utóbbira. Zsigmond 1387 óta viselte a brandenburgi őrgrófi méltóságot, amivel a választófejedelemség egybe volt kötve, de 1388-ban zálogba adta Brandenburgot Jodoknak, János Henrik morva őrgróf fiának, aki 1397. április 3-ikán ünnepélyes adományt nyert Venceltől annak birtokára. Zsigmondot azonban, aki Vencelnél 7 évvel volt fiatalabb, s akit mint magyar királyt okvetlenül fején királyi koronával kellett volna ábrázolni, nem kereshetjük ebben a hosszú kettős szakállt viselő elag-118____
