Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
A RÓMAI CASANATE-KÖNYVTÁR CORVIN-KÓDEXE 117 nai pfalzgróf, a brandenburgi őrgróf és a szász herczeg, a három utóbbi kivont kardot tart kezében. A választókat a mellükön hordott címer-motívumok teszik felismerhetőkké. Az egyházi választók között a trieri érsek áll legelői, mellén vörös mezőben fehér kerékkel; társainak mellén a fehér palást elfödi a címert. A világi választók közül a rajnai pfalzgróf a Wittelsbachok négyeit pajzsát a hosszúkás rutákkal és az oroszlánnal, a brandenburgi őrgróf fehér mezőben a vörös sast, a leghátul álló szász herceg, helyzeténél fogva alig kivehetőleg, a rutakoszorúval fedett fekete sárga sávokat viseli mellén. Az első körülmény, ami a képen szemünkbe ötlik, az, hogy nem hét választót látunk a császár körül, csak hatot. A legelőkelőbb közöttük, a cseh király, hiányzik a trón mellől; az uralkodó tehát, akit a kép ábrázol, a császári és a cseh királyi méltóságot egyesítette saját személyében. Ez összevág a kódexnek még a fentebbi tág határok között is megállapított korával, amikor a cseh koronát viselő Luxemburgok: IV. Károly császár fiai, Vencel s Zsigmond váltották fel egymást, a pfalzi Ruprecht által megszántott sorozatban a német birodalom trónján. E két uralkodó közül csak Zsigmond nyerte el a császári koronát, Vencel holta napjáig megmaradt római királynak, s ennek megfelelően pecsétéin mindig nyílt koronával ábrázoltatik. Ez azonban nem mérvadó a kódexbeli császári arckép meghatározásánál, miután a kéziratok festőit a hivatalos szertartások szabályai nem kötötték; az általános szokás már akkor rendesen a császári koronázás előtt is megadta a birodalom fejének a császári címet, s így könyen érthető, hogy a festő a császári mitrával ábrázolta a római királyt, bárha az őt, szigorúan véve, nem illette meg. Mint hozzánk közelebb állóra Zsigmondra kellene legelőször gondolnunk. De hogy ez a kép őt nem ábrázolhatja, alig szorul bővebb bizonyításra. Eltekintve a hasonlatosság hiányáról - hosszú uralkodásának különböző időszakából ismerjük jól az ő képeit, s ezek mindenikén férfikora kezdetétől kezdve hosszú kecskeszakállal van ábrázolva - a képünkön látható alak korát 40 év körül tehetjük, míg Zsigmond, midőn 1420-ban a cseh trónon Vencel örökébe lépett, már 52 éves volt. Azonfelül kizártnak kell tartanunk, hogy aki római császársága mellett annyit tartott magyar királyi méltóságára és Magyarországot tekinté országai I
