Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
SCHONHERR GYULA óhajtott hasonmások birtokába jusson.6 A Trivulzio-könyvtárban e két Corvin-kódexen kívül még számos magyar vonatkozású kézirat található, melyeket Csontosi János, mint említem, csak részben sorol fel a könyvtárról Porro idézett katalógusa nyomán közzétett ismertetésében. Ezek megtekintéséről a már jelzett körülmények között ezúttal le kellett mondanom. Felhasználtam azonban az alkalmat egy állítólagosán Milánóban lappangó harmadik Corvin-kódex ügyének nyomozására, s az alábbiakban beszámolok az eredményről, mely lehetővé tette, hogy a jelenleg ismeretes Corvin-kódexek létszámának kérdésében egy szembeötlőleg téves bibliográfiai adatot helyreigazítsak. Csontosi János a múlt év folyamán a Pallas Nagy Lexikona számára megírta a Corvina történetét.7 Ebben a dolgozatában, „a Corvina felkutatott kétségtelen maradványának könyvtárak szerinti statisztikája” cím alatt, szám szerint kimutatva az egyes könyvtárak Corvin-kódexeit, a milánói Trivulzio-könyvtár Corvin-kódexeinek számát háromban állapítja meg. Ez adatnak érdekes előzményei vannak. Fraknói Vilmos és az ő nyomán Csontosi János úgy voltak értesülve, hogy a Trivulzio-könyvtárban a két fentebb említett kéziraton kívül még két más Corvin-kódex őriztetett, melyek értesülésük szerint a század derekán végrendeleti hagyomány gyanánt a Trivulzio hercegi család egyik nőtagjára, Belgiojoso hercegnére s erről leányára, Trotti őrgrófhéra szállottak. Fraknói az egyiknek címét közölté Mazzuchelli feljegyzése nyomán: ez a Joannes Damascenus és Anselmus canterburyi érsek műveit tartalmazó, Attavantestől festett kódex; a másikról nem tud semmi közelebbi adatot. Mint írja, lépéseket tett megtekintésükre, „mivel azonban a főrangú tulajdonosnő távol volt Milánóból, ezt egy jövő alkalomra kellett halasztania.”8 Ez alkalom, úgy látszik, nem érkezett el; Fraknóitól a kódexek felől több tudósításunk nincs. Annál többet látszott tudni felőlük Csontosi János, a ki a Damascenus-kódex mellett a Trotti-könyvtár másik, lappangó kódexét a Flavii Cresconii Corippi Johannidos libri septem című kéziratban ismeri fel, s elmondja róla, hogy „e Corvin-kódex 1820-ban, mikor Mazzuchelli kiadta, még Trivulzio őrgróf milánói könyvtárában volt, honnan később végrendeleti hagyomány
