Polgár Mónika (szerk.): Óbuda - 1956. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2016. október 20 - 2017. április 30. (Budapest, 2017)

"A Petőfi szobor környékén megállt a tömeg. Várt. Senki sem tudta, hogy most mi következik. Egyszer csak felbukkant egy autó. Állt a lépcsőjén, úgy, ahogy a filmeken látni, jobb kezével benyúlva az ablakon, kapaszkodva, Kuczka Péter. Ismertem, író-olvasó találkozókon szavaltam verseit. Odakiabált: „-Imre! Mondj el néhány verset, amíg mindenki ideér, s megjön Veres Péter bácsi!" Mondom neki, várjál már, itt vagyok ingben, mellényben, tisztességtelen privát ruházatban... Szaladtam föl, átöltözni. Meséltem Katinkának (feleségének: Gombos Kati színésznőnek), mire kérnek. S ő, mint egykor Laborfalvy Róza, fölöltöztetett, egyetlen valamirevaló ruházatomba, a világosszürke kasaöltönyömbe, s a hajtókámra kitűzött egy piciny kokárdát... Valószínűtlen volt az egész. Néhány napja még rettegtünk, ÁVH, kuláklista, kitelepítés, fogolytábor, most meg... Életemben ekkor éreztem először, hogy a történelem időnként hirtelen felgyorsul, időt téveszt. Kezdtem 1848- 49-et megérteni. A nyomda lefoglalását, a tüntetést... A felgyorsult időt. Amikor órák, napok, hetek szülnek meg évtizedeket vagy akár egy egész évszázadot."

(Sinkovits Imre, Kortárs krónika 1956)

33. Sinkovits Imre a Petőfi-szobornál elszavalja a Nemzeti dalt, 1956. október 23.