Polgár Mónika (szerk.): Óbuda - 1956. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2016. október 20 - 2017. április 30. (Budapest, 2017)

Wrabel Sándor; festőművész (1926-1992)

Óbudai szülők gyermeke, zenész édesapját a II. világháború keleti frontján veszítette el. Őt magát 18 évesen internálták szibériai kényszermunkatáborba, egy pisztoly birtoklása miatt. Három év múlva tért vissza a Gulagról. Kibontakozó tehetségét a Képzőművészeti Akadémián fejlesztette, Pór Bertalan és Kisfaluéi Strobl Zsigmond tanítványaként. Megrázó tapasztalatai hatással voltak művészetére, a természetben lelt megnyugvást. Sok időt töltött az állatok, a vadászmadarak, különösen a sólymok megfigyelésével, később tartásukkal, idomításukkal. Festményein gyakorta visszaköszönt a Budai-hegyek élővilága.

Az 1956-os forradalom eseményeiben fegyveresen nem vett részt, de a harcok és az azt követő véres megtorlás festmények készítésére

ösztönözték. A Forradalmi jelenet / Akasztás, a Magyar Golgota, az In memoriam Radnóti című képei, a Don Quijote-sorozata, valamint bibliai tárgyú festményei mind az erőszak, az önkény elleni tiltakozás példái. Wrabel Sándor közeli barátja, Artner Tivadar művészettörténész megbízást kapott a Gondolat Kiadótól egy összefoglaló mű megírására, a művészetek fejlődéséről az őskortól napjainkig. Az 1965-ben kiadott Évezredek művészete kötetben közzétette Wrabel 1956-os, eredetileg Akasztás című festményét, Forradalmi jelenet címmel. Egy feljelentés nyomán a Legfőbb Ügyészség Politikai Osztálya „ellenforradalmi izgatás" címén eljárást indított ellenük. A festményt lefoglalták, a könyvet pedig visszavonták az üzletekből, és mind a 18 ezer példányt bezúzták.

40

34. Wrabel Sándor