Viszket Zoltán: Örlős Endre. (Egy óbudai orvos élete) (Budapest, 2014)
Prológus: Makrotörténelem - mikrotörténelem
6 Örlős Endre (Egy óbudai orvos élete) PROLÓGUS: MAKROTÖRTÉN ELEM - MIKROTÖRTÉN ELEM „Az üldözöttek és a legyőzőitek, akiket a történetírás mint mellékszereplőket félreállított, de legtöbbnyire a létezésükről sem tudott, a kutatás középpontjába kerültek [.. ,]’n A 19. században kialakuló modern történelemtudomány támogatta és egyben támaszkodott is a helytörténeti kutatásokra. Jól illusztrálja ezt a jelenséget, hogy a század második felének nagy történészei közül kisebb-nagyobb mértékben majdnem mindenki foglalkozott településkutatással. Ugyanakkor egy-egy kutatás alatt nemcsak valamilyen közigazgatási terület írott vagy tárgyi emlékeinek pl. monografikus összefoglalása érthető, hanem az ott élt, élő emberek, családok történetének megismertetése is. Az 1970-es években a társadalomkutatáson belül született egy irányzat, amelyet mikrotörténelem-kutatásnak neveztek el és aminek leegyszerűsítve az a lényege, hogy a mindennapok, hétköznapok történetét és szereplőit is beemelje a történelembe. Az irányzat kezdetét Carlo Ginzburg A sajt és a kukacok című, 1976-ban megjelent könyvéhez szokás kapcsolni, és az azóta eltelt közel három és fél évtizedben számos tanulmányban elemezték ennek létjogosultságát.2 Szerencsére Óbuda esetében - köszönhetően a múltban betöltött változatos szerepének - széles rálátásunk lehet az itt végbement történésekre, az itt élt emberek történeteire. A levéltári források és visszaemlékezések a település történetének kimeríthetetlen tárházát jelentik, mégis folyamatos kutatásokra van szükség, hogy újabb és L Ginzburg, 7-8. 2 Szekeres, 224-234.
