Viszket Zoltán: Örlős Endre. (Egy óbudai orvos élete) (Budapest, 2014)
Mellékletek, forrásismertetés
126 Örlős Endre (Egy óbudai orvos élete) A kórházban csupán akkor jártak fegyveresek, mikor éppen Vidámné javaslatára és az ő technikai lebonyolításával a rendőrségtől karhatalmat kértünk. Ugyanis az udvar hátsó kapujának nagy lakatát ismeretlen tettesek egy éjjel leverték és burgonyát vittek el. A rendőrség úgy látszik vegyes karhatalmat küldött: Katonák, rendőrök és úgynevezett „nemzetőrök” személyében. A katonák nemsokára továbbmentek, maradt 1-2 rendőr és a nemzetőrök. A rendőrök is néhány nap múlva visszamentek, majd utána a nemzetőrök is leszereltek. Ezek közül a volt nemzetőrök közül azok, akik a közelben laktak, rendes szüleik és foglalkozásuk volt, dolgozóink személyesen ismerték őket, többen kérték, hogy míg üzemeikben a munka meg nem kezdődik, nálunk élelem és valami természetbeni juttatás fejében tovább dolgozhassanak. Mi szívesen fogadtuk az ajánlatot, mert több eredeti dolgozónk vidéken rekedt és a beteg- és áruszállítói szükségletek fokozott munkát követeltek. Azok részéről, akik kívülről és felületesen figyelték ezt az „átalakulást”, méltán támadhatott az a gondolat, hogy néhány nap előtt ugyanokét látták fegyverrel, akik most, mint beteghordók vöröskereszttel járnak a kórházban. Orvlövészek a kórházban nem voltak. Azok az éretlen elemek, akik a Kiscelli utca sarkáról puskával szovjet tankokra lőttek és így a kórház műtőjének több helyiségének belövését provokálták, sohasem bujkáltak a kórházban. Ezek utcai vagy Schmidt kastélyi gyerekek lehettek.Én a kórházban erőmet meghaladó és betegségemet súlyosbító munkát végeztem, mely elsősorban orvosi volt. Súlyos harci sérültjeim voltak, de harci sérülésben senki sem halt meg nálam. Nem kevésbé terhes volt gazdasági irányító munkám, de ez sohasem volt főfoglalkozásom, inkább csak zavarta orvosi munkámat. Szerencsére gazdasági dolgokban igen jó segítségemre volt Vidám Jánosné, gazdasági vezető. Úgy ő, mint a kórház összes dolgozója minden tevékenységemről tudott, mert nyíltan intézkedtem. Mivel a Párt nem irányított, egyedül az emberiesség és az orvosi gondolkozás vezette minden lépésemet. Kórházamban poli-
