Horváth Péter: Vendéglátás Óbudán. Gasztronómiai kalandozások receptekkel (Budapest, 2011)
Vendéglátás-történeti áttekintő
kávéházak. Ezek a kávézók főleg a Lajos utca és környékére koncentrálódtak, hiszen itt volt a legnagyobb forgalom. A leghíresebb óbudai kávéház a Bródy volt. A kávéházat Bródy Imre alapította 1831 -ben. Halála után fia, Bródy Adolf vezette tovább és a régi Szentlélek térre költöztette az egyre nagyobb hírnevet szerző kávéházat. A két világháború között az ekkor már a Kiskorona utca és a Dugovics Titusz tér sarkán üzemelő Bródy felvette a versenyt a híres pesti kávéházakkal is. A minőségi kávé mellé kiváló ételeket és programokat kínáltak. A kávéház minden nap egészen hajnalig volt nyitva. A Bródy vendégkörét nemcsak óbudaiak alkották (pl. Krúdy Gyula), hanem a pesti művészvilág krémje is szívesen látogatta. Jó szívvel és gyakran járt ide Molnár Ferenc, Csortos Gyula, Márai Sándor, Somlai Artúr, Kosztolányi Dezső. Óbuda egyetlen kőszínháza, a Kisfaludy Színház színészei is gyakran felléptek a kávéház aprócska színpadán. AII. világháború után a Bródy Kávéház örökre bezárt. Stagnálás, megújhodás és a jövő Általánosságban elmondható, hogy az államosításoktól egészen az 1980-as évekig kevés vendéglő kivételével az óbudai éttermek, kocsmák színvonala erősen leromlott. A régi vendéglők helyén működő új üzletek étel- és italkínálata meg sem közelítette a hajdani helyi gasztronómia színvonalát. A hangulatos kiskocsmákból füstös, alacsony kategóriájú italboltok, „vendéglők” lettek. A Kádár-korszak (1957-1989) egyik legfőbb jelszava az volt, hogy a magyar munkásság kapja meg mindazt, ami jár neki. Ezért mesterségesen alacsonyan tartották az alapvető élelmiszerek és élvezeti cikkek (alkohol, dohányáru) árát, s ezzel párhuzamosan a vendéglátásban is alacsony árakat szabtak meg. Ez az évtizedek során természetesen folyamatosan változott, de a tendencia megmaradt. Ugyan működtek olyan éttermek, vendéglők, amelyek az átlagosnál magasabb árakkal dolgoztak, de ezeket főleg nyugati turisták látogatták, reprezentatív célokat szolgáltak. Ezekben a vendéglőkben már gondosan ügyeltek az ételek szakszerű elkészítésére, a modern italkínálatra, illetve a kiszolgálás színvonalára. Óbudán ilyen nívós vendéglátóhely volt a Postakocsi étterem. Az 1960-as évek második felétől kezdődött a lakótelepek építése. Ezzel párhuzamosan ismét jelentősen nőtt a kerület lakosainak száma, amely pozitív változásokat idézett elő az óbudai vendéglátásban. Az emberek a napi vagy heti munka után szórakozni, kikapcsolódásra vágytak. Megkezdődött a kerületi vendéglátás másodvirágzása. Sorra nyíltak Óbudán a hangulatos kisvendéglők, amelyek kiszolgálták az itt lakók igényeit. Ezekben a vendéglőkben egyszerű ételeket - főleg frissensülteket, készételeket - és italokat szolgáltak fel. Csaknem mindegyik vendéglőben volt élő tánczene is. Az 1970-es évektől a rohamosan zajló házépítések lehetővé tették, hogy Óbudán egy merőben új, modern vendéglátás jöjjön létre. Olyan újszerű vendéglátóhelyek nyíltak (a teljesség igénye nélkül), mint a grill bár a Tímár utca és a Pacsirtamező utca sarkán; vagy sörözők (Radeberger Söröző, „Lajostanya”, „Fekete medve”, „Árpádkert”); önkiszolgáló éttermek (Óbuda étterem, Perc utcai étterem), eszpresszók („Márka”, „Verőfény”, „Ferde Lámpa”, „Pillangó”).
