Horváth Péter: Vendéglátás Óbudán. Gasztronómiai kalandozások receptekkel (Budapest, 2011)
Vendéglátás-történeti áttekintő
1963-tól az óbudai vendéglők az Észak-budai Vendéglátóipari Vállalathoz tartoztak egészen a rendszerváltozásig. Minden üzlet, kocsma, bisztró, eszpresszó, étterem e vállalat irányítása alá tartozott, aminek sok esetben a vendéglátás színvonala látta kárát. Ezzel együtt az óbudai lakosok körében nagyon népszerűek voltak a különböző vendéglátóegységek. Naponta betértek valamelyikbe fogyasztani egy italt, egy kávét, esetleg enni valamit. Az 1970-1980-as években az óbudai vendéglátóhelyek napról-napra, estéről-estére csordultig voltak vendégekkel. A munkából hazatérő emberek megtehették, hogy betérjenek kikapcsolódni valamelyik vendéglőbe. Nem jelentett gondot, ha a munkából hazatérve a háziasszony a vacsorát nem maga készítette el, hanem valamelyik étteremből vitte haza, s az is gyakran előfordult, hogy a hétvégi ebédet, vagy vacsorát egy hangulatos óbudai vendéglőben fogyasztotta el a család. Az Óbudán lakók azonban nemcsak napközben ettek-ittak a kerületi vendéglőkben, éttermekben, az estéket is szívesen töltötték ezeken a helyeken. Ilyenkor a presszók, éttermek megteltek szórakozni vágyó vendégekkel, akik vacsora után a táncparketten vezették le a napi feszültséget, ismerkedtek, vagy csak jól akarták magukat érezni. Ebben az évtizedben jelent meg az óbudai vendéglátás palettáján egy új üzletforma, a bisztró. Ezek a boltok elsősorban abban különböztek a többi vendéglátóegységtől, hogy a forgalomban estére esett a csúcsidő, a kávé és egyéb italok mellett egyszerű ételeket - főleg frissensülteket és szendvicseket - is felszolgáltak. Az 1980-as évek első felétől újabb változás következett be az óbudai vendéglők, italboltok életében. A lassan puhuló, egyre inkább eladósodó politikai adminisztráció egyes gazdasági ágazatokban, így a vendéglátás terén is számos engedményt tett. Egyéni vállalkozók számára meghatározott anyagi feltételek mellett lehetővé tették, hogy az addig állami tulajdonban lévő, illetve állami Irányítással működtetett üzleteket (kocsmák, vendéglők) kivegyék gebinbe. Ennek az akkor köztudatba kerülő szónak gyakorlatilag az a jelentése, hogy a bérlő a továbbiakban szabadkasszás elszámolásban üzemeltethette a boltot. Ezáltal jól járt az állam és jól járt a vendéglőt bérlő is, persze csak akkor, ha elég haszonra tett szert. Éppen ezért az új bérlőnek elsődleges érdeke volt az, hogy az üzlet jól működjön, vonzza a vendégeket, népszerű legyen és gazdaságosan működjön. Ebből adódóan az Óbudán „magánkézbe” kerülő vendéglátó egységek színvonala emelkedett, ez azonban maga után vonta az árak növekedését is. Ez a változás megalapozta a rendszerváltozást követő évtizedekben az óbudai vendéglátás megújulását. 1990-től új időszámítás kezdődött a kerület vendéglátásában, gasztronómiájában. Az évtizedekig szinte változatlan, mozdulatlan, megmerevedett óbudai vendéglátás új életre kelt. A rendszerváltozást követően megszűnt az Északbudaí Vendéglátóipari Vállalat, az üzleteket, vendéglőket vagy bezárták, vagy privatizálták, a régen államosított vendéglőket pedig a törvényes örökösök visszaigényelhették az államtól. Mindegyik esetre volt példa Óbudán, nem is beszélve az újonnan nyíló vendéglőkről, éttermekről, vagy egyéb vendéglátóhelyről. A 21. század elején az óbudai vendéglátás próbál a kornak megfelelő gasztronómiai formát ölteni. Jelentősen megnőtt a vendéglők, pizzéríák, sörözők száma. Egy 2009. évi adat szerint összesen 846 vendéglátóhely működik Óbudán. Ez igen magas szám, amely méltó a nagy gasztronómiai múlttal rendelkező városrészhez. A színes
