Horváth Péter: Vendéglátás Óbudán. Gasztronómiai kalandozások receptekkel (Budapest, 2011)
Vendéglátás-történeti áttekintő
Híres óbudai vendéglők Krúdy Gyula szerint - ha valaki jót akart enni a fővárosban, annak Óbudára kellett jönnie. Az óbudai kisvendéglők, vendéglők többnyire családi vállalkozásként jöttek létre és sok esetben több generáción át öröklődtek. Az alapító jellemzően valamelyik első generációs, betelepülő sváb családból került ki. Ezek a családok alapozták meg a legendás óbudai vendéglátást, általuk lett közkedvelt a kerület gasztronómiája, a kiskocsmák világa. Ilyen óbudai család volt - a teljesség igénye nélkül: a Weber (Hídfő utca), a Prósz (Szőlőkért utca), a Schlosser (Bécsi út), a Kéhli (Mókus utca), a Szautner (Vörösvári út), a Gittínger (Majláth utca), a Wittmann (Kórház utca), a Gigler (Föld utca), a Berlinger (Solymár utca) és a Líndmayer (Szentendrei út) család. A híresebb családoknál gyakran előfordult, hogy egymás között házasodtak, s így az óbudai vendéglős dinasztiák egybeolvadtak. Az Óbudán az f 890-1952 között kocsmákat, kisvendéglőket, vendéglőket üzemeltetők teljes névsorát lehetetlen vállalkozás lenne felsorolni. Vannak azonban olyan óbudai vendéglátóhelyek, amelyek megnyitásuk óta napjainkig folyamatosan üzemelnek. Ezek a Sipos, a Kéhli, a Fenyőgyöngye, a Tiroli, a Kerék, a Bivalyos, Gigler és a Vidocq étterem, vagy éppen a „Schlosser és a Weber család kocsmái. Hosszabb rövidebb szünetek ugyan voltak az üzemeltetésükben, belső és külső képük átalakult, sokszor a tulajdonos is megváltozott - gondoljunk csak az 1952-es államosításokra, de leküzdve az akadályokat napjainkban is a vendégek rendelkezésére állnak. A Mókus utcában található Kéhli vendéglő 1885-ben nyitotta meg kapuit, Kéhli Ferenc vezetésével. A Kéhli család is régi óbudai család, amelynek ősei az első telepes sváb csoportokkal érkeztek Óbudára. Kezdetben a borokon kívül csak egyszerű meleg ételeket kínáltak, de a választékot az étterem vendégkörének növekedésével fokozatosan bővítették. A vendéglő mai napig legendás irányítója „Kéhli mama” volt (Kéhli Ferenc felesége), akiről már életében is különböző anekdotákat, történeteket lehetett hallani. A „Kéhli” leghíresebb vendége az író, Krúdy Gyula volt. Krúdy életének utolsó három évét töltötte Óbudán, egy utcasaroknyira lakott a vendéglőtől, ahol mindennapos vendég volt, s neve szinte egyet jelent napjainkig a vendéglővel. 1933-ban utolsó éjszakáját is itt töltötte. Egy anekdota szerint éjfélkor még kért egy liter zöldszilvánit Kéhli Ferenctől, s reggel holtan találták az ágyában, mellette az üres borosüveggel. Az államosítás a Kéhli vendéglőt sem kerülhette el, 1952 után sokáig Híd vendéglő néven üzemelt. 1991-ben új tulajdonosa lett, aki átépítette, kibővítette és felújította az épületet, s a tradicionális magyar konyhát vezető étterem ismét felvette a „Kéhli” nevet. A Fenyőgyöngye vendéglőt 1935-ben nyitotta meg Sztretovszky János. Az akkor még aprócska vendéglő hamar a népszerű lett a fővárosiak körében. Főleg színházi előadás után jártak ide vacsorázni az emberek, de a hétvégi kirándulók között is híre ment ennek a kis ékszerdoboznak. A pesti színház- és szórakoztatóvilág neves tagjai is előszeretettel keresték fel a vendéglőt. A Tiroli étterem ma már ugyan helyrajzilag a II. kerülethez tartozik, története mégis Óbudához kötődik. A vendéglőt 13
