Állami Balett Intézet ülései, 1987-1988 (HU MTEL VIII.1.a 5.)
1987. október 2. Főiskolai Tanács ülésének jegyzőkönyve
9 ЛЬ rol tehát olyan színvonalúnak kell lennie a főiskolának, hogy erre is meg legyen a lehetőség. Egyébként is, most már nem volna szabad a koreográfusképzést sem más intézményre bizni, ha az Állami Balett Intézet főiskolává vált. í.Iás művészeti intézmények képzését áttekintve azt is láttam, hogy szerteágazó levelező oktatásban adják meg a lehetőséget azoknak, akik időben nem tudták elméleti stúdiumaikat elvégezni, hogy pótolják elmaradásukat. Az erős fizikai megterhelés nálunk is akadályoz egyeseket a szellemi felkészülésben. Nagyobb türelemmel, egy-két félévvel később eredményesek lehetnek. Ezek nem általános, hanem egyedi esetek. A hallgatók zöme birja és akarja időben elvégezni a főiskolát. így nem kell félni attól, hogy ez általános gyakorlattá válik. A tanárnak sem okozna a helyzet olyan konfliktust önmagával, hogy érdemtelen jegyet adjon, vagy megakadályozza a hallgatót az intézeti tanulmányai elvégzésében. Dr. Hanhercz Károly: A tanárok kiválasztásában nagyfokú gondosság mutatkozik meg a Balett Intézetben, csak egyetemi végzettségű tanáraink vannak. A gimnázium legnagyobb feladata az érettségire való felkészítés, az államvizsga inkább a gyakorlati teljesitményre orientált. Elképzelhető, hogy ha megfelelő színvonalú a középiskolai tanár, akkor a főiskolán is tanithat. Az Elméleti Intézet tanárai kiváló szakemberek, színvonalasán látják el a munkát. Az intézet mérési rendszere a tökéletességre van beállitva. A szakmában még a közepes sem jut el általában a diplomáig. A főiskolai felvételi pontszámoknak azonban nyilvánosságot kellene kapniuk. Pillanatnyilag központi gondolat az, hogy az Akadémia tudományos intézetei megfelelő bázis- intézményekkel együttműködési szerződéseket kössenek. Ennek anyagi háttere van. Ha az Akadémia főtitkárát ilyen ajánlattal megkeressük, valószínűleg értékelni fogja. Rényi András, a Művészettörténet tanára: Hallgatóink rendkivül fiatal korban kapnak diplomát. Ez csak jogosítvány arra, hogy a hallgató később megtanulja azt, amit még nem tud. Ezért biztosítani kellene azt, hogy 2o éves korban ne érjen véget a hosszútávú szellemi továbbképzés, pl. posztgraduális formában, és ne legyen zárva előttük a főiskola később sem. A szakmacentri- kusságot pedig úgy érteném, hogy a szakma nem azonos a táncolás-
