Állami Balett Intézet ülései, 1987-1988 (HU MTEL VIII.1.a 5.)

1987. október 2. Főiskolai Tanács ülésének jegyzőkönyve

Роз за Imre: Egyetért Ilanhercz Károllyal : a Balett Intézetnek szakmacentrikusnak kell lennie, hiszen különben nevét is le kellene tennie. Ugyanakkor nem szedném, ha eltorzulna a főiskola. Hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy kiművelt emberfők legyenek a jövő balett-táncosai. Csak 1983.óta vagyunk főiskola, és a világon első főiskolája a balettnak. Nem tudom elképzelni, hogy bármelyik művészeti főiskola az első három évében már tökéletes volt. Nem akarom az igényeket leszállittatni, de egyfajta megértést kérek mindazoktól, akik a főiskolával foglalkoznak.

A főiskolát saját gyermekemnek tekintem és bánt, amikor szidják. Életképesnek tartom és úgy érzem, megfelelően fejlődik. A magyar táncéletnek nagy szüksége volt rá, talán a magyar kultúrának is, hogy legyen egy ilyen bázisa a táncművészetnek. Pontos ez azért is, mert most a Táncszövetség támogatásával a tudományos tagozat a őz inháztudományi Intézethet került, amely rendelkezik egy akadémiai bizottsággal és ennek a bizottságnak a táncművészet egy albizottságát fogja képezni.

Nagyon nem szeretném, hogy a fejlesztés megálljon.

A táncművészek, akiknek a teste rendelkezik a legnagyobb "szókinccsel", legyenek képesek a saját szakmájukhoz egyéni gondolatokat is hozzátenni, és legyetek alkalmasak arra, hogy a tudományos albizottságban is komolyan vegyék őket és művészeti águkat. Ezt a művészetet nem az esztéták, hanem az előadóművészek csinálják. A pálya rövid, utána is legyen életüknek célja és folytatása. A főiskolán a világra való nyitottságot is elő kell készíteni.

Általános ót középiskolánk is van. Nem volna helyes csak egymásra mutogatni. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan pontok, ahol a testületek tagjai hatékonyan működhetnek együtt. Eár a gimnáziumban meg lehetne próbálni a főiskolai oktatás felé nyitni, hogy a hallgatóink ne maradjanak örök "gólyák".

Azt szeretném, hogy nézzük meg a kérdést erről az oldaláról is. Gondolok pl. a jegyzetelés megtanittatására, vagy pl. gondolni kell arra, hogy milyen követelményszinttel léphet be a hallgató a főiskolára. Úgy vélem, nem kell mindenkinek feltétlenül főiskolai oklevelet kapnia, középfokú oklevéllel is elbocsáthatunk hallgatókat.

Horváth K^rolyné: Mivel I,Iagyarországon koreográfusképzés nem folyik, a mi főiskolánlcon kell, hogy megkapják a leendő koreográfosuk is a maguk indittatását. Az oktatók részé-