Állami Balett Intézet ülései, 1984-1985 (HU MTEL VIII.1.a 4.)

1985. január 30. Tanári értekezlet jegyzőkönyve, félévi tantestületi

JEGYZŐKÖNYAz^Állami^Balett Intézet Általános Iskolájának és Gimnáziumának félévi tantestületi értekezletéről 1985. jan .30.

Jelen vannak: Dózsa Imre főigazgató, Kovács Györgyné fő- titkár, Horváth Károlyné iskolaigazgató,dr. Lippner Györgyné igazgatóhelyettes és a tantestület tagjai. Tálasi Istvánná tanár betegség miatt távol.

Horváth Károlyné igazgató: köszönti a megjelent vendégeke ; és a tantestület tagjait. Kéri Dózsa Imrét, hogy tájékozta a tanárokat a Lausanne-i balettversenyről, mert annak ered:), mindnyájukat érdekli.

Dózsa Imre: Solymosi Zoltán növendékünk sikerrel szerepelt a versenyen, dijat is kapott. Szereplésével elégedett, bár az a véleménye, hogy a növehdék a verseny és a hosszú utaznásnak nem minden pillanatában koncentrált teljes odaadással az előtte álló feladatokra. További nevelési feladatokat lát.

Igazgatói beszámoló

Horváth Károlyné: Értekezleteink elvesznek egy-egy napo: a drága tanitási időből, mégis azt szeretném remélni, hogy nemcsak veszteséget, hq,nem nyereséget is jelentenek, hozzásegítenek ahhoz, hogy feladatainkat végiggondolva tudatos:b jobban tervezett, tehát eredményesebb munkát tudjunk végezni a következő periódusban. Mintegy tükröt tartunk magunk elé, és megvizsgáljuk, hogy csak " fodrásszal kell-e felfrissítetnünk megjelenésünket, vagy tetőtől talpig uj ruhába kell öltöznünk."

Néhány évvel ezelőtt az utóbbit javasoltam. Azt kértem a kartársaktól és a munkaközösségvezetőktől, hogy revideálják az ideális tanóráról alkotott elképzeléseiket, és módszereikben igazítsák gondolkodásukat az uj okta'ásügyi irányelvekhez.

Röviden ez annyit jelentett, hogy a tananyagot eszközne tekintsék a tanulók gondolkodási, logikai, általánositási к • pességeinek kialakítására, mivel a tudomány ma már olyan bonyolult, hogy az iskolábam az ismeretek befejezettségére törekedni illúzió, a gyors fejlődésből eredő folytonos változások pedig alkalmazkodásra képes, rugalmas gondolkodású, az önművelésre, vagy bármilyen továbbképzésre nyitott érdeklődésű embereket kivánnak.

A modern életben a vizualitásnak elsőrangú szerepe^van, szakmai munkájuk is a vizualitáshoz köti őket, a szinház vizuális kultúra. Módszereikben ezért a maximális szemlél^- tetésre törekvést kértem, természetesen maximális alatt a szerény lehetőségeinkhez viszonyított maximumot értve. '

Ilivel az individuális versengés elsősorban a szakmai oktató ban jelentkezik, ezért a csoportmunkák módszerének kidolgozását is fontosnak láttam a közismereti oktatásban, ez minden szempontból szükségesnek latszik,

W