Állami Balett Intézet ülései, 1978-1979 (HU MTEL VIII.1.a 3.)
1978. december 11. Tanári értekezlet jegyzőkönyve, nevelési
_ _ &- lő Ki ne ismerné a környezete egyes tárgyaira, a természet jelenségeire rácsodálkozó kisgyermek elragadtatott arckifejezését? Elképzelhető, hogy ez a megismerni, tudni akarás, miután a kisgyermek megismerte az általa elérhető környezetet megszűnne? Aligha! Inkább arról van szó, hogy csakis a tervszerű, folyamatos és tudatos nevelőmunka biztositftatja, hogy megmaradjon az eredeti gyermeki fogékonyság,a szép meglátására és meghallására. A növendék figyelmét rá kell irányítani a valóság esztétikai elemeire, ki(kell benne fejleszteni az emocionális rezonálsá készségét. Iskolánkba kerülő növendékeink többségét, szinte egészét, úgy kell fogadnunk, mint az előbb emlitett^ valósággal ismerkedő kisgyermeket, aki a világra úgy tekint, mint az ezer csodát,rejtélyt és érthetetlent hordozó valamire. Hiszen számukra a balett, a táncművészet legalább annyira uj, és ha vannak is elképzeléseik róla, azok zömében hamis illúziókra épülnek. Emellett neheziti eligazodásukat az is, hogy a kezdeti évek, nagyon keserves munkája és a gyönyörű táncművészet közötti összefüggések szinkronizálására képtelenek. Zavarukat fokozza az is,hogy szinpadi gyakorlataik alkalmával úgy az Operaházban, mint itt I
