Állami Balett Intézet ülései, 1978-1979 (HU MTEL VIII.1.a 3.)

1979. június 13. Tanári értekezlet jegyzőkönyve, évfolyamvezetői tematika

о-sr- 9 Ezek csak kifejezetten a szakmai-szellemiségükkel szemben támasztott igényeik.

>' Nézzük meg most azt a részét elvárásainknak, melyekhez már a szellemi felkészültségen túl, egyéb ismeretekre és fizikai erejükre is szükség van, még mindig a fiatal korosztálynál maradva. Gyakran láttam, a méregtől holtsápadt balettmestert, amikor tudomást szerzett arról, hogy óráin a leglelkiismeretesebb növendéke például elkésett egy opera- i próbáról, vagy odaát nem köszönt valamelyik művésznek. Szerencsére ritkán, de az is megtörtént már, hogy előadásról minden bejelentés nélkül távolmaradtak, gondolván, hogy mint egyéb mulasztásukat, utólagos orvosi vagy szülői'-, igazolással rendezik. Elvárjuk, válasszanak példaképet vezető táncművészeink soraiból, mely szakmai munkájuk hétköznapjaiban erőt és célt ad, - a nem mindég mennyei boldogságot jelentő - tanulmányaik gyakorlásához. Értsék és lássák a melléktárgyak hasznosságát, mely jó táncművésszé válásuk egyik alapvető záloga. Tehát azokon ugyanolyan akarással és lelkiismeretesen vegyenek részt, mint a klasszikus balett órákon. Szakmai óráikon tudatosan, eszüket használva dolgozzanak. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy nincs hátránya egy táncművésznek sem abból, ha tehetsége kiművelt szellemiséggel társul. De mindezeken túl ismerjék legalább azoknak a színházaknak a felépítését és üzemelését, melyeknél önálló vagy a szinház életében jelentős szerepet játszó balettegyüttes dolgozd.

lo

Meggyőződésem, ha csak a kiragadott példákon elgondolkozunk, rádöbbenünk, hogy nekünk is gyak ГВП ugrik be a kérdőjel, a határozott illetve helyes válasz helyett. Ez érthető, hiszen régen megszerzett ismereteink az idők folyamán homályo sulhattak, s a hosszú évek során kialakult művészi Ízlésvilágunk sérüléseket szenvedhetett és ha nem követeljük meg önmagunktól a mai művészi kifejezési formanyelv megismerését, amit növendékeinktől elvárunk a művészet egészét illetően, akkor nehéz helyzetbe kerülünk. No, tehát ha azt mondom, hogy egy bizonyos fokú felejtés a mi esetünkben érthető, akkor kötelességem azt is kimondani, de nem elfogadható. Nem elfogadhat^, mégpedig azért nem, mert tőlünk várnak eligazítást etek a világ és művészet jelenségei iránt érdeklő dő, nyiladozó értelmű gyerekek. Természetesen ez a mai élet minden területén egy olyan tisztánlátásra kötelez mindannyiunkat, mely nem a minden jelenség és szituáció dogmatikus magyarázatát, hanem a jóizléssel párosult segitségnyujtást kell hogy biztosítsa. Könnyű dolog ez?

Nekem semmi szin alatt nem könnyű. Miért? Mert ha csak távirati stílusban pergetem vissza felsorolásaimat, milyen kérdésekben kell felkészültnek lennem és mikről kell megalapozott, határozott véleményének lennie?

Először is a tánctörténet egészéről, ezenbelül is elsősorban, a balettmüvészet megszületéséről,