Állami Balett Intézet ülései, 1978-1979 (HU MTEL VIII.1.a 3.)

1978. december 11. Tanári értekezlet jegyzőkönyve, nevelési

м 2-h

О

О

Barkóczy Sándor: azt hiszem nem túlzók, ha azt állitom, hogy a decemberi diákpariámentünk jobban sikerült, mint azt vártuk. Itt nem az előkészítésre, a szervezésre gondolok, hanem a parlament arra a hatására, mely alól intézetünk egy pedagógusa, növendéke sem vonhatja ki magát mind a mai napig.

Lehetőséget adtunk növendékeinknek, hogy kérdezzenek, s ők éltek is ezzel a lehetőséggel. Egy kérdés az értő és figyelő válaszadónak nemcsak a közvetlen kérdést, hanem az ahhoz kapcsolódó többi ki nem mondott, talán végig sem gondolt probléma sorát is feltárja. A kérdések visszatükrözik a hatásokat, melyek növendékeinket irijufcik érik, a hatások tartósságát. Ha egy fatör zset kettéfürészelünk, az ahhoz értőknek az évgyűrűk sokat, szinte mindent elárulnak a fa múltjáról, hány éves a fa, melyik évben volt aszály, stb. Minket pedagógusokat érdekel, milyen hatást gyakorolunk növendékeinkre, oktató-nevelő munkánkból mi maradt meg bennük. Nem véletlen fogalmaztam az előbb igy: oktató-nevelő munkánk és nem oktató és nevelő munkánkból. A

világon semmi nincs izolálva teljesen, minden mindenre hat és viszont, a gyerekek kölcsönhatása ránk is tagadhatatlan. Azt mondjuk, az ÁBI-ben szocialista művészeket nevelünk. Ezek a táncművészek a mában élnek, hat rájuk az egész magyar élet, de elsősorban mi kell, hogy hassunk rájuk. Hogyan tudunk növendékeinkre hatni? Elsősorban úgy, hogy lehetőséget teremtünk arra, hogy megismerjük őket minél több oldalukról. A szobrászok szerint az agyagot állandóan nedvesen kell tartani addig, mig a szobor végleges formáját ki nem alakítják. Mi a 9 év után sem állíthatjuk, kész a müvünk. Tehát növendékeinket befogadókészre kell nevelnünk, s a magunk befogadóképességét is meg kell őriznünk. Ha látjuk, szobrunk rossz irányba kezd deformálódni, atonnal közbe kell lépnünk. Hol alakíthatjuk növendékeinket, a mi szobrainkat?- Mindenütt, pl. a balettórán, a magyar nyelv és irodalom órán, az évfolymavezető, az osztályfőnöki órán stb, stb. - egyszóval állandóan.

Hogyan fokozhatjuk munkánk hatásosságát? Először is, ha pontosan tudjuk, milyen szobrot akarunk alkotni. Gyakran nézem az Operaház szobrászmühelyében az ott dolgozók összehangolt, kitűnő és gyors munkáját. A munka úgy kezdődik, hogy a rendező, majd

a tervező pontosan elmondja milyen szoborra van szüksége.