Állami Balett Intézet ülései, 1952-1953 (HU MTEL VIII.1.a 1.)

1952. december Beszámoló, Első évharmadról

68 a lépésekből. A lépések alkotják a klasszikus tánc anyagát, amivel a színpadi balletmüvek alkotói dolgoznak. A tréning a gyakorlatnak az a része, ami sohase karül színpadra és aminek a feladata az, hogy előkészítse és képessé tegye a táncost a tánclépések helyes e- lőadására.

A tréning a klasszikus tánc szolgálatába állított célszerű gimnasztika, ami épen ezért első pillanattól kezdve táncos. A legfontosabb tréning gyakorlatokkal már az első évben megismerkedik a növendék, akit ezek a gyakorlatok végi* kísérnek egész pályáfutnsan. Nagyjából ugyanazok a gyakorlatok ismétlődnek nap-nap után. Unalmasak? Annyi baj legyen, nem céljuk a szór akoz tat as. A tréning kemény munka, aminek nehézségeit egyenes arányban kell növelni a növendékek erősödésével és fejlődésével. A döntő szempont a tréningnél nem a változatosság, hanem a fokozatosság, ami persze nem jelenti azt, hogy a mindennapi tréning összetételébe nem lehet és nem kell változatosságot vinni, nehogy mechanikussá váljon, ó vájjon baj-e az, ha a tréning mechanikussá válik? Hogyne lenne baj! A mechanikusan végzett tréningnek semmi értelme sincs, mert nincsennek és nem lehetnek eredményei, fia a nüvea dék nem figyel arra, amit csinál és csak a lábai mozognak automatikusan, a gyakorlat erőtlen és pontatlan lesz, már pedig ahhoz, hogy a gyakorlat célra vezessen, összeszedett energiával és pontossággal kell elvégezni. A tréning legfontosabb eleme a figyelem és a kitartó akarat.

A színpadi tánc elemeivel foglalkoznak az adagiók és allegrck. A gyakorló óráknak ebben a résziben szerepelnek a port de biras-k a lé- »03ek, ugrások és forgások. Az adagion és allagron belül dolgozzuk ki a klasszikus tánc nyelvét, melynek feladata, mint minden művészi nyelvé az, hogy kifejező legyen. A tánc nyelvének törvényeit talán a következőkben összegezhetjük:

1. A tánc minden egyes lépésének meg kell legyen a maga pontos helye a tánc nyelvében és minden egyes lépés a maga helyét a legcélszerűbben kell betöltse. Például a pás de bourrée egy összekötő lépés, a- minek a szerepe körülbelül olyen, mint az"és" kötőszó szerepe a beszédben. A pás de bourrée ennek megfelelően gyors és pergő, Meghatározott szerepénél fogva ruganyosán változó, Előfordul lábváltás- eal és láb váltás nélkül, simán és forogva, a klasszi us t'ncban használatos irányokban /en face, croisé, écarte- és eiíacée-ban/, a végén lezárható v. pozioióbün, ha utána olyan ugrás következik, a- melyik V. pozícióból indit /pl sisomié/ és nyitva hagyható, ha az utána következő lépés úgy kívánja. Van olyan őss-zekőtü lépés, ami nem csak egyszerűen összeköt, de az utána*következő íő lépéshez lendületet ad ilyen például a glissade, ilyen a couru. Vannak lépéseink, melyek nem annyira összekötnek, mint inkább előkészítenek, i- lyen például a coupe. A fő motívumok, melyek a tánc nyelvében a legfontosabb gondolatok és érzések kifejezésére /szolgálnak a variációk révén gazdagon árnyaltak, Egészen más, érzelmi, tartalmi árnyalatot kap például egy grand sisonne ouverte, croiséban mint ecartéban, de megváltozik a jelentése a karkiséret révén is és megváltozik, ha például közben megfordulunk a levegőben,

2, Másik törvénye a tánc nyelvének az egész test egységes kifejezése, Fej, kar, kézfő, váll, törzs, medence, láb, lábfej egyidejűén és egységesen, kihagyás nélkül kell kifejeznék a lépés mondani valóját. Nem hanyagolható el semmi, Fgy elálló hüvelyk ujj, ami a