Állami Balett Intézet ülései, 1950-1951 (HU MTEL VIII.1.a 1.)

1950. október 28. Igazgatói beszéd

hogy örüljenek munkájuknak. Nem az épület kérdésén áll vagy bukik e pillanatban ennek az intézetnek a jövője, Fpületfink lesz, De az önök munkája ad értelmet fez Intézetnek, teszi azt i dokolttá, sőt az önök munkájától függ az épület és minden egyéb is. Ha mi itt most kitünően tanítunk és nevelünk és minden nehézség dacára biztositjuk a növendékek fejlő déoét, az intézet eleven valósággá válik, értelmet kap és növekedni fog,

A mi jó munkánk a legnagyobb -'rták, ezt éreznünk éa tudnunk kell és e tudatban kell maximálisra fokozzuk toljesitőképességünket, Minden tehetséget és tudást ki kell hoznunk magunkból - alkotnunk kell. Munkánkban egy percre sem szabad kihagynunk, egy percre se szabad elnngédnünk magunkat, j'bérén kell vigyáznunk arra, hogy eredményes óra után ne bizzuk el magunkat és ne hangoljuk el a következő óra előkészítőét, vigyáznunk kell arra is, hogy egy rosszul sikerült óra után ne veszítsük el kedvünket, hanem türelmesen dolgozzunk munkánk megjavításán. Ha valamelyik növendékünk magatartása helytelen, rossz, ne veszítsük el azért jóhiszeműségünket a gyermekekkel szemben és ha a növendékeink jól viselkednek, ne higyjük azt, hogy nyugodtak lehetünk és már nem kell éberen figyelni, ho y elejét vehessük minden ujabfc bajnak, A gyerekek sohasem olyan jók, hogy baj ne lenne velük, niszen hogyha olyan nagyon-nagyon jók volnának, nem is volna szükség arra, hogy neveljük őket, de sohasem ol 7an rosszak, hogy gondaal, szeretettel és határozottsággal ne nevelhetnénk meg őket* Mit rtek az alatt, hogy jó és rossz, jónak tartom azt a gyereket, aki tanul és fejlődik, önmagának és a többieknek hasznára válik, rossznak, aki nem fejlődik,önm gának és társainak árt, A természetes az előbbi.

Az utóbbin pedig helyes irányítással változtatni kell és lehet, hacsak a gyerek nem abnormális. Márpedig az intézetben nincsenek abnormális gye rekek és ha Vannak» azokat el kell távolltánint, Százszázáékos eredményt kell elérnünk, minden gyereknek fejlődnie kell a kezeink között emberileg* Szakmai szempontból is igyekeznünk kell minden gyerekből a maadmá- lxsat kihozni, nem szabad könnyelműen lemondanunk egyik-másik gyerekről, kegyünk meg értük mindent, foglalkoznunk velük egyénileg is és csak ha mindennek dacára sem fejlődnek merjük leszögezni azt, hogy tehetségtelenek, Mindez nem jelenti azt, hogy elnézőek legyünk a gverpkek, el szemben, hogy igényeinket leszállítsuk, INW követelményeink legyenek a lehető legmagasabbak, követeljük meg azt, hogy a növendék e saját tehetségéhez képest a legtöbbet érje el, szedje Ön ze magát és Így lehessen teljes erővel elérni a legjobbat, legyünk e követeléseinkkel szigorúak - de ne veszítsük el a türelmünket és ne veszítsük el a kedvünket, ne mond junk le mintegy önmagunkról mint pedagógusról. Törjük a fejünket a megoldásokon, váljunk alkotókká a pedagógia terén.Alkotó munkánkba bt kel,, vonjuk a növendékeket ist Ha elérjük azt, hogy a növendék maga is akar fejlődni, ha elérjük azt, hogy a növendék munkatársunkká válik önmaga nevelésén, ha helyesen állítjuk eléje a célt és a növendékben felkeltjük a vághat és akaratot, hogy el/rje a célt. akkor jó munkát végzünk, elérjük azt, hogy növendékeink jó művészekké, igaz emberekké válnak, En úgy látom, hogy az intézet tanári kara jól fogott hozzá a munkához, de hibák és hiányosságok természetesen vannak. Egyeseknél azt tapasztalom, hogy jó munkájuk inkább csak ösztönös, nem eléggé tudatos, ami idővel oda vezethet, hogy fejlődésükben megállnak, látókörük leszűkül és tehetségük elkopik, Vannak közöttük passzívak, akik kissé mechanikusan végzik feladatukat, nincs bennük elég önálló kezdeményező erő, nem mozog bennük feszitő erővel az alkot ővágj , mint hamu alatt a parázs pislákol csak bennük a hivatástudat, aminek nelyét egyelőre csak egy kis kötelességtudat tölti be. Varmag gyöngék, akiknek sok a bajuk és a jajuk és a nehézségek megbénítják őket. Es vannak fegyelmezetlenek, akik nem veszik maguknak a fáradságot, hogy megítéljék minek hol 0 helye?! Vigyáznunk kell arra, hogyan viselkedünk a növendékekkel szemben és arra is, hogy hogyan viselkednek egymással szemben, Tahtozunk annyi tisztelettel növendékeink iránt, hogy jelenlétükben nem viselkedünk úgy, mintha nem voln nak jelen, hogy nővén-