Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1994
1. szám - Szemle
7 Mivel az egyetemi tanulmányok egyetlen feltételének a felvételi vizsga eredményét tartotta, úgy képzelte, a borbélyból is lehet orvos, ha a vizsgát sikeresen letette. A hagyományos egyetemi struktúrát teljesen meg akarta változtatni, minden egyetem háromféle képesítést nyújtott volna: elméletit, gyakorlatit és tanárit. A pedagógusképzésre vonatkozó elképzelései minden korábbi gyakorlattal szakítottak. Az általa elgondolt mechanizmusban az orvos, a technikus, a mérnök, az agrármérnök is tanár lett volna, mégpedig elméleti tárgyak tanára. Tehát nem csak egy fakultás képezné a „nemzet műveltjeit", hanem az összes karon külön foglalkoznának a pedagógiai érdeklődésű fiatalokkal (az egyetlen kivétel ez alól a jogi fakultás lett volna). A hatéves egyetemi képzés első három vagy négy évében mind a három ág — elméleti, gyakorlati és tanári — együtt haladna, s csak azután válnának szét. Működött volna hároméves, alacsonyabb képzési nyújtó főiskola is, hiszen nem minden értelmiségi feladat ellátása igényel egyetemi szintű felkészültséget. Ezek a főiskolák az egyetemekhez tartoznának, tehát az orvosi egyetemhez a gyógyszerészeti, a védőnői, esetleg az állalorvosi főiskola, a történeti-nyelvi egyetemhez a tanítóképzők, a testnevelőképzők, az újságíróképzők stb. Elképzelhetőnek tartotta, hogy a zenei, művészi, színészi, és esetleg az építészmérnöki főiskolákat egyetlen művészegyetem fogja össze, amely magában foglalná a történeti-nyelvi szakot, hiszen „történeti gyökerükkel" ezek éppúgy a „történelemben helyezkednek el", mint az irodalom. Az pedig, hogy az irodalmárok is legalább annyira művészek legyenek, mint az ének- és rajztanárok, nem túlzott követelmény. Javasolta azt is, biztosítsanak lehetőséget a nem hagyományos formák között továbbtanulni szándékozóknak is, hogy kevesebb tehetséges ember kallódjon el. 5 1945-ben Németh László reformjavaslata volt a legkidolgozottabb felsőoktatáspolitikai koncepció, de a kultúrpolitika ugyanúgy nem vezette be elképzeléseit, mint a többi, különböző helyekről érkező javaslatot. A .reformok elmaradásában a megfelelő pénzügyi-politikai feltételek hiánya mellett nem kis szerepet játszottak az egyetemi rendszer hagyományos struktúrájához ragaszkodó oktatói csoportok. Az egyetemi autonómiáról — az igazolásokról és a be-listáról A demokratikus átalakulás követelményének megfelelő felsőoktatás szükségességét a Nemzeti Parasztpárt kezdettől hangsúlyozta. Azzal is egyetértett, hogy első lépésként fel kell számolni a fasizmus maradványait. A kivitelezés hogyanja körüli polémiában, amelyet a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai 1945. április 18-án a Budapesti Nemzeti Bizottság harmadik ülésén folytattak, az. NPPnck egyértelmű álláspontja volt. A pártol képviselő Farkas Ferenc szerint nem az 5. Németh /„: A kísérletező ember. Пр. 1973,Magvető. 356 - 358.p.
