Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1994
3. szám - Figyelő
202 Az oktatási rendszer törekedjék a műszaki ismeretek presztízsének visszaállítására, a kreativitás központi értékként való elfogadtatására. A tudósképzésben kapjanak teret a módszertani és a tudománytörténetei ismeretek. Bizonyos mérnöki diszciplínákban feltétlenül szükséges humán tudományos kiegészítő képzés megszervezése. A tudományos és műszaki információ szerepe egyre nagyobb. Gondoskodni kell arról, hogy a kutatás eredményeit mindenki megismerhesse, természetesen a felhasználó ismereteihez és igényeihez alkalmazkodó színvonalon és információhordozó segítségével. 1л consultation nationale sur les grands objectifs de la recherche française. = Le Monde /Paris/, 1994.ápr.20. 16-17.p. B.J. Л francia tudósok kiáltványa A francia kormány kinyilvánította, hogy a pénzügyi problémák ellenére kiemelt figyelmet fordít a kutatásra mint a gazdagság potenciális megteremtőjére, az 1994. évi költségvetés azonban hidegzuhanyként érte a kutatókat. Az oktatási és kutatási miniszter országos tudományos konzultáció meghirdetésével próbálta lecsillapítani a tudósokat. Fillon feltehetően nem érte el célját, hiszen a tudományos élet 1200 neves képviselője négy nappal a konzultáció záróülése előtt a nyilvánossághoz fordult kiáltványával. A francia kutatás bebizonyította értékességét és életképességét - állítják a kutatók —, a kormány azonban nyilatkozataival, 1994-es költségvetési előirányzataival és az. országos konzultációra készített beszámolóival éppen ezt az életképességet veszélyezteti. Kiáltványuk akár „alulról jövő" ellenprogramnak is felfogható, hiszen a kutatók és a politikusok közötti vita valamennyi kényes kérdését felveti: a kutatás és az egyetem kapcsolata; a kutatás és az ipar; a kutatás finanszírozása; kutatói utánpótlás. Nem először teszik szóvá a tudósok, hogy a kutatómunka folyamatosságának biztosítása érdekében többéves költségvetésekre lenne szükség. Ez szavatolhatná a tudományban foglalkoztatottak számának rendszeres növelését, módot adna a kutatócsoportok megfiatalítására és távlatosan rendezhetné a tudományos diszciplínák anyagi helyzetét. Óva intenek a tudósok attól, hogy a gazdasági haszon reményében a kormány az alkalmazott kutatások alá rendelje az alapkutatást, vagy a kutatások sokszínűségét, pluralitását központosított, bürokratikus intézkedésekkel próbálja korlátok közé szorítani. Állást foglalnak az egyetemi és kutatóintézeti, az ipari és kutatóintézeti együttműködések mellett, hangsúlyozva, az egyetem nem töltheti be magas színvonalon hivatását a kutatás nélkül, miközben őrködni kell mind az önálló kutatási
