Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1994
3. szám - Figyelő
203 rendszer, mind az egyetemek autonómiája felett. Az ipari kapcsolatokkal összefüggésben fontosnak tartják a kutatóintézetek folyamatos, kiegyensúlyozott állami támogatását, nehogy a pénzszűke az ipar kiszolgálójává tegye a kutatást. Arra a politikus körökben sűrűn hangoztatott vádra, hogy a kutatók mindig követelőznek, így válaszolnak: Franciaország hazai össztermékének 2,4 %-át fordítja polgári és katonai kutatásra (a katonai kutatás részaránya közel egyharmados), miközben Németország és Japán egyedül a polgári kutatásokra 2,8 %-ot juttat. A kiáltvány a kutatásért aláírói között szerepelnek a Collège de France, a Tudományos Akadémia tagjai, a CNRS országos kutatási bizottságának 40 szekcióvezetője közül 33-an, a CNRS és az INSERM tudományos szakintézményeinek számos vezetője, valamint 16 egyetemi elnök, az egyetemek országos tanácsának legtöbb szekcióvezetője. DufourJ.-P.: IA fronde des chercheurs. = Le Monde /Paris/, 1994.4pr.15. L.lO.p. B.J. Az országos tanácskozás visszhangját elemzők rámutatnak, a kutatási intézetek vezetői éppen akkor kapták kézhez Fillon kutatási miniszter programtervezetét, amikor költségvetésük átlagosan 10 %-os csökkentéséről is értesültek. Nem csoda tehát, hogy a modernizálási törekvéseket az alapkutatás elleni orvtámadás fedőneveként értékelték. A tervezett kutatásszervezési újítások pedig a francia rendszer érzékeny pontjára tapintottak. A nyolcvanas évek eleje óta — az előző szocialista kormány jóvoltából — a francia kutatók életre szóló kinevezéssel bírnak. Azok a fiatal kutatók, akik sikeresen szerepelnek a CNRS igen komoly felvételi vizsgáján, egy életre elvethetik az álláskeresés gondját és nyugdíjba vonulásukig nincs más dolguk, mint kutatásaikat végezni. Ez a rendszer előnye és hátránya is egyben, hiszen érthető módon bizonyos időszak elteltével a kutatók bebetonozódnak, elveszítik az alkotómunkához szükséges rugalmasságot és vállalkozási kedvet. Az. amerikai mintára tervezett újfajta kutatásfinanszírozási rendszer éppen ezt a gyakorlatot kívánná megváltoztatni, erősebb versenyszellemet és a konkurens pályázatok kemény ütköztetését helyezve kilátásba. A kutatók heves reagálása azzal is magyarázható, hogy éppen az országos konzultáció kapcsán erősödött fel a nosztalgia a nyolcvanas évek eleje iránt, amikor Mitterrand első választási győzelmét követően hasonló rendezvényre került sor azzal a különbséggel, hogy annak eredménye a polgári kutatási költségvetés csaknem 25 %-os megnövelése volt. A jelenlegi gazdasági helyzetben
