Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1994
3. szám - Figyelő
FIGYELŐ Országos konzultáció a francia kutatásról 1994. április 18-án a francia miniszterelnök részvételével Párizsban rendezték az országos konzultáció záróülését. A hat regionális tematikus kollokvium tapasztalatait összegző tanácskozásról júniusban beszámolnak a francia nemzetgyűlésnek. A francia kutatással látszólag nincsenek különösebb gondok: a 67 000 francia kutató nemzetközi hírnévnek örvend, és a belső össztermék (GDP) 2,36 %-ának kutatási célokra fordításával Franciaország megelőzi Nagy-Britanniát (2,08) és az EU átlagát (1,89), igaz elmarad az Egyesült Államok (2,74), Japán (2,87) meg Németország (2,58) mögött. A kutatási miniszter hangsúlyozta, a kormány fokozza erőfeszítéseit a tudomány további fejlesztése érdekében. Balladur miniszterelnök pedig azt emelte ki, hogy az állami finanszírozású kutatás eredményeit az ipar rendelkezésére kell bocsátani, támogatni kell a kutatók és a vállalkozók együttműködését, az állami kutatóintézeteknek a világosan megfogalmazott nagy nemzeti célok megvalósítására kell összpontosítaniuk. A konzultáció által megfogalmazott irányelvek a következő fontosabb témakörökre terjedtek ki. Az. alapkutatási intézmények specialitása Franciaországban, hogy részben az egyetemek, részben az állami kutatóközpontok részét képezik. Ezen a helyzeten nem is szükséges változtatni, miközben törekedni kell a tematikai rcdundacia elkerülésére, a kutatásokat koordinálni, de nem fuzionálni kell. Az összehangolás különösen sürgető az élettudományok területén. Ajánlatosnak tartják a kutatók, a programok, valamint az intézetek értékelésére használt módszerek egyeztetését és egységesítését. Mielőbb intézkedni szükséges megfelelő pénzeszközökről, hogy a közeljövőben várható nyugdíjba vonulási hullám káros hatásai mérsékelhetők legyenek. A felsőoktatásban gazdaságilag irreális követelmény lenne minden egyes egyetemen világszínvonalú kutatásra törekedni. Ki kell dolgozni azokat a módszereket, amelyek segítségével optimálisan el lehet osztani az ország területén azokat a kutatóhelyeket, amelyek a maguk témájában kiemelt támogatást élveznek és kiemelkedő teljesítményt mutatnak fel. Az ipar és a kutatás kapcsolatát nem egyetlen modell vagy ideális struktúra szerint kell alakítani. Célszerűbb széles körben propagálni minden sikeres együttműködési tapasztalatot és a bevált módszerek gyakorlati 'kódexét' közzétenni. Megfontolandó, nem hatékonyabb-c, ha a vállalatok (főként a kis és közepes méretűek) hálózatba tömörülve lépnek kapcsolatba a kutatóhelyekkel.
