Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1993

1. szám - Szemle

VINKLER PÉTER ÁTTEKINTÉS A SZABADALMI ADATOK, VALAMINT AZ AZOKBÓL SZÁRMAZTATHATÓ MUTATÓSZÁMOK ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEIRŐL A szabadalom mint társadalmi-gazdasági fejlettségre utaló mutatószám A tudománymetriában széleskörűen alkalmazzák a csoportok, intézetek, országok, tudományágak vagy akár egyének tudományos teljesítményének mérése, az információ termelésének és áramlásának vizsgálata céljából a tudományos publikációk adatainak értékelésére alapító kvantitatív módszereket. Sokkalta ellentmondásosabb a műszaki kutatások (fejlesztések) eredményességének, valamint a tudomány és a fejlesztés, illetve a fejlesztés egyes területei közötti információs kapcsolatoknak a bibliometriai adatokra építő értékelése. (A bibliometria itt mindenféle publikált információ kvantitatív módszerekkel történő vizsgálatát jelöli.) Országok gazdasági fejlettségét jellemző ökonometriai mutatók már régóta ismeretesek. (Ilyenek például a „bruttó hazai termék/lakosság száma" adat vagy a „fejlett technológiát igénylő termékek aránya a teljes exportban" mutató.) A közgazdaságtanból származó és széleskörűen alkalmazott összefüggés a műszaki színvonal gazdasági fejlődésre gyakorolt hatásának mérésére a Cobb-Douglas-féle termelési

1 vagy a „total factor productivity" függvény

2. Az említett eljárások a nemzetgazdaság által megtermelt összérték mértékét egy, a munkától és egy, a tőkétől függő, továbbá a műszaki fejlettség által megszabott, „hozzádott érték" tényezőre vezetik vissza. Ezekkel a mérésekkel szemben más megközelítést ajánl az ún. világpiaci árukosár-módszer

3. E szerint a „világpiacon" az adott árukategóriában elérhető „legjobb" árut egy adott ország megfelelő „legjobb" árujával összevetve olyan viszonyszám kapható, amely a világpiaci értékítélet révén mutathatja meg az adott áruféleség reális értékét. Az eljárást különféle (célszerűen innovációra érzékeny) áruk megfelelő csoportjaira elvégezve, a viszonyszámokat súlyozva és összegezve olyan mutatóhoz juthatunk, amely egy adott ország gazdasági-innovációs fejlettségét elvileg jól reprezentálhatná. A módszert csak mint 1. RimlerJ.: Fejlődéselemzés ökonometriai módszerekkel. Bp.1976,Közgazdasági és Jogi K. 375 p. 2. Odagari,H. — Iwata,H.: The impact of R + D on productivity increase in Japanese manufacturing companies. = Research Policy /Amsterdam/,

1986.1.no. 13 —19.p. 3. VinklerP.: Kísérlet egyszerű mutatószámok kidolgozására a tudományos kutatás, a K+F és az innovációs potenciál eredményességének mérésére. = Kutatás-Fejlesztés, 1988.1.no. 5-23.p.